2011. március 30., szerda

Újra mérésen voltunk 3.

Ma voltunk az egy éves orvosi vizsgálaton és mérésen. A meningitis elleni oltást is megkapták.
Íme a mérés eredménye:

hónap Zoé Hanna Dani
gramm gramm gramm
0. 1950 2450 3700
1. 3020 3420 4830
2. 4530 4870 6320
3. 5260 5700 7355
4. 5930 6530 7900
5. 6530 7070 8360
6. 6970 7650 8140
7. 8500
8. 7000 7840 8750
9. 7000 7850 9000
10. 7760 8500 9550
11. 9730
12. 8050 9100 10000




hónap Zoé Hanna Dani

cm cm cm
0. 41 48 55
1. 47 49 57
2. 52 54 59
3. 56 58 64
4. 57 61 67
5. 61 63 69
6. 62,5 65,5 72
7.

73
8. 66 68 74
9. 69 70 75
10. 69 71 75
11.

76
12. 71 73 78

























































Zoé harmadik

Mára (2011. 03. 30.) kibújt Zoé harmadik foga is. Harmadiknak a jobb felső bújt ki.

2011. március 28., hétfő

Az első szülinap!

Ma egy éve, hogy a vártnál 5 héttel korábban megérkeztek a lányok, ezzel kicsit ránk is ijesztettek, hisz még bent kellett volna maradniuk egy kicsit. Szerencsére két és fél hét után már itthon is voltak!

Az első kép róluk. Szó se róla kicsit csúnyácskák.
Az elmúlt egy évben nagyon sok minden történt velük és rengeteget fejlődtek. 
Sokat tanultak a nagy és okos bátyjuktól aki a kezdetektől nagyon szereti őket.
 
Büszkeségeink!

Megtanultak mosolyogni, fogni, hasra fordulni, kúszni majd mászni, ülni, felállni és tárgyak mellett kapaszkodva oldalra haladni, kapaszkodás nélkül állni és felállni, mindeközben nagyot nőttek.(Szerdán konkrétan is kiderül mennyit nőttek az egy év alatt.)  Zoénak két fogacskája is kibújt az első szülinapra.
Tehát egyévesen Zoé 71 cm és 8050 gramm, azaz 30 cm-t és 6100 grammot szedett magára.
Hanna 73 cm és 9100 gramm egyévesen, ő 27 cm-el és 6650 grammal több.

Mostanra szépen álldogálnak kapaszkodás nélkül akár fél -egy percig is és ha elfáradtak próbálnak óvatosan leguggolva leülni, persze ez nem mindig sikerül. Ha a kezüket fogjuk akkor a lépegetés is megy, a sétáltatás azonban szigorúan csak úgy történhet hogy mi hátrálunk előttük és ők követnek minket miközben a kezünket fogják.  Játék közben néha egymásnak esnek puszta kézzel vagy játékkal. Hanna jobban bírja az ütlegelést. Zoé hamar sírva fakad ha Hannától kap egy kép ütést, vagy csak egyszerűen a fenekére rátámaszkodik és így követi térdepelve, míg Zoé négykézláb próbál elmenekülni.
A nagy napot a hétvégén ünnepeljük meg. Természetesen lesz két torta és ajándék is.

Sokat gondolkoztam, hogy leírjam-e és ha igen mikor és hogyan a születésük történetét. Azt hiszem az első születésnapnál jobb alkalmat nem találhatok a történet leírására, tehát jöjjön a történet.

2010. március 27-én, szombaton átköltöztünk az új lakásunkba ahol már mindenkinek lett saját szobája és nagyobb napos konyhánk is. Így utólag biztos vagyok benne, hogy  ez a nap, az egész napos állás és készenlét indította be a szülést. Másnap hajnali 4 óra 50 perckor arra keltem, hogy nagyon kell pisilnem, de aztán rájöttem, hogy az bizony nem az, hanem a magzatvíz! Kaszinak szóltam hogy keljen, mert elfolyt a magzatvizem, ő persze első kábulatában azt hitte, hogy a F1 kezdődik azért keltegetem. Mire felfogta hogy mi a helyzet bepánikolt egy kicsit, hogy akkor most mi lesz. Én is rendesen megijedtem, hisz még abszolút nem voltam felkészülve a szülésre,  egyrészt a kórházi cuccom sem volt összepakolva és még az én ruháim nagy része a régi lakásunkban volt, másrészt még 5 hét volt a kiírt időpontig, így még lelkiekben sem készültem fel rá. Anyut (a költözés miatt már egy hete fent volt) is keltettük, hogy helyzet van, aki sehogy sem értette miért nem hívunk mentőt. Amikor megnyugtattam, hogy nem fognak a gyerekek megfulladni, mert elfojt a magzatvíz, akkor gyorsan pár dolgot összepakoltak Kaszival (már amit a nagy felfordulás közepette megtaláltak). 
Tíz - húsz perc múlva az összehúzódások is elkezdődtek. Kaszi is összekapta magát és már indultunk is az Uzsoki kórházba, hisz ott dolgozott a fogadott orvosom. Kicsit viccesen éreztem magam, köntösben, pólóban papucsban és lábam között törölközővel.  Szerencsére  vasárnap hajnalban alig volt forgalom az utakon, így hamar oda értünk, bár egy piros lámpánál Kaszi így is a járdán előzött és haladt tovább jobbra kis ívben. Ja és azt sem értette, miért pont most sétál el előttünk a zebrán kényelmes tempóban egy nyugdíjas pár. A kórház felújítás alatt állt így nem volt könnyű eljutni a szülőszobához. Ott amikor kiderült, hogy ikreket várok és  még öt hét van hátra a kiírt időpontig valamint az ügyeletes orvos is megvizsgált közölték, hogy nem szülhetek ott hanem keresnek egy másik kórházat ahol meg fognak születni a lányok. Én persze erősködtem, hogy hívják fel a dokimat, aki csak annyit üzent hogy ha az ügyeletes doki azt mondta nem szülhetek ott akkor az úgy is van. (Hát ez igencsak betett a lelkivilágomnak, mert nem akartam másik kórházba menni idegen orvoshoz, de nem tudtam mit csinálni.) (Mondanom sem kell azóta nem ő az orvosom!) Aztán a szülésznő folyamatosan azt közölte, hogy ez a kórház nem tud fogadni aztán az sem és a harmadik sem, majd megint hívták a Szent Jánost, hogy nincs másik kórház aki fogadna így nekik muszáj fogadniuk. Ezalatt is folyamatosan figyelték a lányok szívhangját és hogy mennyire tágulok. A fájások ekkor már 3-5 percesek voltak, így a mentősök eléggé kétségbe voltak esve nehogy a mentőautóban szüljek meg. A mentős doki kétségbe volt esve, hogy nem kiabálok az összehúzódásoknál, így ő aztán honnan fogja tudni, hogy mennyire sűrűn jönnek a fájások. Kaszi felvilágosította, hogy amikor csendben fújtatok, na akkor fáj nagyon. Hátamon feküdve félig lekötözve, hogy ne essek le a hordágyról úgy éreztem soha nem érünk át a másik kórházba - amiről mondjuk fogalmam se volt, hogy hol van! Utólag kiderült, hogy a kiváló pesti utak miatt néha csak 40 km/h döcögtünk a Hungárián. Miután átértünk a Szent János kórházba a mentősök legnagyobb döbbenetére a szülőszoba helyett az ultrahangos szobába kellett vinniük és otthagyniuk, csak a vizsgálat után lépcsőzhettem fel a következő szinten lévő szülőszobába. Az Uh-os vizsgálaton kiderült, hogy a "B" baba keresztben fekszik, így a természetes szülés szóba sem jöhet csak a császármetszés. Bár számítottam rá nagyon elkeseredtem! A szülészeten további vizsgálatok következtek és aláíratták velem azt hogy beleegyezem a műtétbe. Erre azért emlékszem, mert még kínomban meg is kérdeztem, hogy mi van akkor ha nem írom alá. Akkor mehetek haza! - jött a válasz. "Nesze neked Andi innen már nincs vissza út a lányok ma mindenképpen megszületnek!" - gondoltam és sodródtam tovább az eseményekkel. Végre kaptunk saját szülőszobát ahol Kaszi is bent volt velem és az ügyeletes doktornő is megérkezett aki elmondta, hogy mi fog történni a műtőben és hogy a vérvétel eredményére várunk, csak ha az megvan, akkor kezdik a műtétet. Közben próbálták a lányok szívhangját megtalálni a CTG géppel, de mindig csak az egyikét találták meg. Közben lassan, nagyon lassan telt az idő az összehúzódások egyre erősödtek. Gondoltam is hogy legalább a fájásokat megúszhatnám ha már úgyis műtét lesz a vége. Végül háromnegyed 11-kor bevittek a műtőbe és megkaptam a spinális érzéstelenítést. Aztán megjött a dokinő és egy másik doktor és neki is láttak a műtétnek, hogy a lányok végre világra jöhessenek. Sajnos túl sok érzéstelenítőt kaptam, így a lányok egészsége mellett, helyett, leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy kapjak elég levegőt. Az anesztes doktornőn láttam a kétségbe esést, hogy a felső testem meddig fog lezsibbadni és hogy ha magamtól nem kapok elég levegőt a maszkon keresztül akkor tubust kell alkalmaznia.

Aztán 11 óra 5 perckor megszületett Zoé!
A gyors doktori beavatkozásnak köszönhetően rá egy perccel, azaz 11 óra 6 perckor megérkezett Hanna is.

Mivel sem Hanna sem én nem voltam a legjobban így csak a bebugyolált gyerekek arcát nézhettem meg egy percig és már vitték is tovább Őket. A korábbi szülőszobába ahol Kaszi pár percig velük lehetett.
Bár a szobába való érkezésüket lekéste, mert sürgősen meg kellett látogatnia a mosdót és amikor visszatért  a folyosón a többi apuka kérdezte, hogy Övé-e az ikrek, mert már a szobába vannak, így rohant be hozzájuk és elkészíthette az első fotókat a lányokról és aggódhatott helyettem is Hannáért, hisz szegényke magától nem kapott elég oxigént emiatt pedig ijesztően kapkodta a levegőt.
Hannát végül a kórház intenzív osztályára vitték ahol az orrába vezetett cső segítségével jutott elég oxigénhez. Innen a következő hét csütörtök délelőttjén került át a koraszülött osztályra.
Zoét egyenesen a koraszülött osztályra vitték, hisz ő ahhoz képest, hogy csak 1950 grammal és 41 cm-rel született semmi baja nem volt.
Engem  a műtőből egyenesen a kórházi szobába vittek és szigorúan  megtiltották hogy a fejemet felemeljen, különben iszonyatos fejfájást kapok. A hasamra egy nagy és nagyon nehéz nehezéket raktak. A további szenvedéseimet nem részletezem, fedje azt a feledés homálya....
A lányokat így csak másnap délután tudtam megnézni és naponta csak egyszer láthattam őket! Szerencsére két héttel  a szülés után a koraszülött osztály baba-mama szobába helyet kaptam és innentől kezdve éjjel-nappal együtt lehettem, lehetek a lányokkal!

2011. március 21., hétfő

Az elmúlt hét képei


Még március 10-én ültek így az autóban először, ez volt az első "nagy ülésben" való utazásuk. Igaz csak az Örs Vezér tere túloldalára mentünk a heti masszírozásra. Aztán az első hosszú út Debrecenbe vezetett, másnap amit egész jól bírtak.  (Na jó, ez nem az elmúlt héten volt, de most töltöttem fel a képet a telefonomról.)

Vasárnap egy gyors zuhanyozást akartam a lányoknak egyesével, de a vége egy rövid pancsi lett a pár centis vízben. Hanna egyből élvezte a dolgot és feltalálta magát, körbe leszedte a flakonokat a kád széléről, mászkált össze-vissza, míg Zoé eleinte sírdogált, aztán megcsúszott és dobott egy hátast, de mivel tényleg csak pár centi volt a víz  és nem ment bele semmijébe így bár óvatosan,de ő is felengedett és felfedezte a kádat, illetve annak a tartalmát.




Elől Hanna, háttérben Zoé.


Hanna négykézláb, Zoé áll.

Hanna fel akart mászni, még nem sikerült neki, de nem sok hiányzott hozzá.





 Hát így pancsoltak a kádban:





20 perc alatt ennyire ázott lett Hanna lába.


Ma bölcsi látogatáson voltunk szépen felöltözve.



Zoé

Hanna

Zoé második

Ma az ebédnél vettem észre, hogy kibújt Zoé második fogacskájának csúcsa.
A már meglévő mellett bújt ki.

2011. március 16., szerda

A mi hosszú hétvégénk

Miért is történt volna minden úgy ahogyan elterveztük? 
Romantikus vacsi, mozi és kényelmes, gyerekek nélküli vásárlás? Az esküvőnk sem volt nagy felhajtás, de hogy még az egyéves évfordulónkat sem sikerül megünnepelnünk az egy kicsit fáj! Ez már minden évben így lesz? 
Csütörtökön szépen összepakoltam a hosszú hétvégére, mert Debrecenbe készültünk anyuékhoz meglepibe. 
Pénteken mire lepakoltunk lányok megreggeliztek, a még csak az indulás napján összekészíthető dolgok is táskába kerültek és végre elindultunk negyed 11 volt. Szerencsére jó idő volt így bő két óra alatt  oda is értünk. A lányok  majdnem végigaludták az utat, Dani pedig szokásához híven DVD-t nézett. Mivel meglepetés volt az érkezésünk így anyu elment a gyógyfürdőbe a kezelésére, Ági volt otthon apuval. Délután kiságy állítással és beszélgetéssel telt. Estére Hannának hőemelkedése lett és levert is volt. Mivel más tünete nem volt így azt gondoltam végre kibújik az első foga. Mint utólag kiderült sajnos nem a foga miatt volt hőemelkedése. Hajnali ötkor felsírt, bementem hozzá és éreztem, hogy lázas. Lázmérés, lázcsillapítás és utána nagy nehezen aludtunk még egy keveset. Reggelre aztán Zoénak is hőemelkedése volt, így megbeszéltük, hogy irány az ügyelet. Persze oda sem volt könnyű eljutni, a futóverseny miatt. Négy óra várakozás után sorra is kerülünk és végre megtudtuk, hogy azért bágyadtak és lázasak a lányok, mert vírusos torokgyulladásuk van. Persze most nem vittem semmi gyógyszert és lázcsillapítót magunkkal így a patikát is meg kellett látogatnunk. 
Délután eldöntöttük, hogy a beteg gyerekeket nem hagyjuk, hagyhatjuk anyura és mivel nem tudunk sehova sem eljutni, így Dani kivételével, mindenkinek az a legjobb ha haza megyünk. 
Vasárnap reggel pakoltunk és indultunk vissza. Kora délután haza is értünk, a lányok most kevésbé bírták az utat, kb. egy - másfél órát aludtak az útból. 
Délután még mindketten lázasak voltak, majd hétfőn már csak  Zoénak volt hőemelkedése, így azt gondoltuk, hogy legalább kedden eljuthatunk valahová ebben a szép napsütéses időben. Azonban a kezdődő orrfolyás miatt ebből sem lett semmi. 
Ma elvittük őket a körzeti doktornénihez is, még piros a torkuk, de gyógyszer továbbra sem kell nekik, csak az orrspray, köhögés csillapító és C vitamin. 
Remélem hamarosan gyógyult lesz mindenki és a jó idő sem várat sokat magára, mert persze mondják, hogy most megint lehűlés jön, vége a meleg tavasznak, legalábbis egy időre.

Jaj, majdnem elfelejtettem a jó hírt!
Csütörtökön voltunk Vikinél  a szokásos heti masszírozáson és kiderült, hogy egyelőre nem kell többet menni hozzá! Ha nem látok valami aggasztót akkor legközelebb akkor találkozunk ha stabilan járnak a lányok, ha szépen járnak akkor nem is kell többet járnunk, azonban ha lesz mit korrigálni rajtuk akkor megint járni kell hozzá. Egész csütörtökön madarat lehetett volna velem fogatni, olyan jó kedvem volt ettől a hírtől! 

Tegnap délután meglátogatott minket Olivér és sikerült pár jó képet készítenie az Ő profi gépével, meg is osztom veletek ezeket. 
Hanna

Dani és Hanna

Zoé és Hanna



Zoé


Zoé és Dani








A képeken azért látszik, hogy a csajok nincsenek a toppon, valamint, hogy egy - egy  hajvágás már nagyon rájuk férne.

Veteményes az erkélyen 3.


Mára már minden elvetett növényfajta magjából kis növényeim vannak. A paradicsomok egyike-másika már 4-5 cm-es, a bazsalikomok 1 cm körüliek. Chili paprikából még csak egy kelt ki, de talán ennyi is elég lesz számunkra. :) A metélőhagymából még csak 4 szál búj ki, igaz ennek a csírázási ideje 14-35 nap tehát még bőven van idejük a magoknak.

2011. március 10., csütörtök

Veteményes az erkélyen 2.


Tegnap reggelre kelve a szobai ablakban lévő magok közül a 3 számú paradicsomok kibújtak. Estére már 5 szál volt kibújva. 
Ma reggelre a koktél paradicsomok és bazsalikomok is kidugták "fejüket" a föld alól.
Ma a konyhából a szobai ablakba tettem az ültetős poharakat, mert a konyhában lévő magok még nem bújtak ki. Remélem még nem késő és azok a magok is kikelnek.

2011. március 9., szerda

2011.03.06.



Ekkor volt az első házassági évfordulónk!
Már régen megbeszéltük, hogy nem veszünk egymásnak semmit hanem elmegyünk egyet vacsizni, hisz ez közös ünnep és szerintem ekkor az a fontos, hogy együtt legyünk és nem az hogy ajándékot vegyünk a másiknak.  A vacsit a könnyebb kivitelezhetőség miatt átraktuk a hosszú hétvégére, ekkor lesz baby sitterünk is. :)
Azért a vasárnapi ebéd kicsit különleges lett, bár nemigazán terveztem csak így alakult.
Nigella Lawson műsorából néztünk ki egy könnyű zöldborsó levest (Ő trutyilevesnek hívta) és "francos" csirkefalatokat.
A leves húsz perc alatt elkészült.

Tényleg trutyisnak néz ki, de ahogy mondják ronda, de finom!

Recept szerint 1,5 liter zöldség levest (kockából) felforralunk 1 szál újhagymát és kb. fél kg fagyasztott zöldborsót 10 perc alatt puhára főzünk benne. Míg a borsó fő 0,25 - 0,5  kg mozzarella sajtot turmixgépbe darabolunk. A főzés végén a hagymát kivesszük a levesből  és kidobjuk. A megfőtt borsót a lével együtt a turmixba tesszük és összeturmixoljuk és már tálalhatjuk is.
Turmixolásnál a turmix tetejét konyharuhával nyomjuk lefelé mert a forró leves felnyomhatja és az egész konyhánk zöld lesz, bár ez egy gyors festési módszer is lehetne azért ne így fessünk ki a konyhát! :)



Nigella szerint ennyi, mi feldobtuk még hagymás kenyér chipsszel, hogy valami ropogós is legyen benne. Kaszi szerint nem volt elég sűrű, így mi ha legközelebb ha elkészítjük ezt a levest akkor csak 1 liter leveslében főzzük meg a borsót. Ja és újhagyma sem volt itthon így az sem került be, azzal még finomabb lehet, sebaj majd legközelebb.


A második fogás a "francos"csirkefalatok volt krumplipürével.

Csikre mellet (nekem pulyka volt itthon kb. 50 dkg)  ujjnyi vastag csíkokra vágunk sózzuk borsozzuk és joghurttal felöntve pár órára vagy egész éjszakára a hűtőbbe tesszük.
Sós kekszet (Tuc-ot kaptam 2 csomaggal) egy zacskóban alaposan összetörünk, míg olyan nem lesz mint a zsemlemorzsa. A joghurtból kivéve a húst kicsit lecsöpögtetjük és a kekszmorzsába forgatjuk. Zsírpapírral kibélelt tepsire tesszük a húsokat. 220 fokos sütőben 15-20 percig sütjük, félidőben megforgatjuk, hogy mindkét oldala piruljon.
Ehhez a recepthez is van hozzáfűzni valóm.
Először is lehet, hogy Angliában ez az állag ropogósnak számít, de az olajban sült rántott hús bundáját meg sem közelíti. Másodszor pedig nem volt semmi extra íze a húsnak, nagyon puha és omlós volt, de ennyi, hogy feldobjuk édes savanyú mártással ettük, Dani pedig ketchuppal. Szerintem ha csak felnőttek eszik akkor már a joghurtba tehetünk fokhagymát és a kekszmorzsába szárított chilit, hogy pikánsabb legyen a hús.

A desszert csokidarabos kuglóf volt.

Hát nem a legjobb lett a kép de a lényeg látszik.


Ez volt az első kuglófom. Mivel családi receptem sincs így megint kénytelen voltam a neten keresgéli Kaszival, így akadtunk rá a következő receptre a Femina.hu oldalon:
Hozzávalók:

  • 20 dkg vaj
  • 15 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 4 tojás
  • csipet só
  • 40 dkg liszt
  • 5 dkg keményítő (nem volt itthon így kihagytam)
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 dl tej (a tejfölös állaghoz még öntöttem hozzá egy kevés tejet)
  • 10 dkg darabokra tört étcsoki
A vajat a cukorral, a vaníliás cukorral és a sóval keverd habosra, majd add hozzá a tojásokat. Keverd el a lisztet a sütőporral és a keményítővel, majd apránként add a vajat a keverékhez. Tejjel hígítsd, és óvatosan keverd bele a csokidarabokat. Akkor megfelelő a tészta állaga, ha tejfölsűrűségű. A kuglófformát bőségesen vajazd ki, töltsd bele a tésztát, és told 170 fokos sütőbe. Ha túl gyorsan barnul, csökkentsd a hőmérsékletet 150 fokra. 50 perc alatt megsül, de 40 perc után nézd meg tűpróbával, hogy már jó-e.
Én végig 170 fokon sütöttem de még 45 perc után sem volt elég sült így 180-ra felvittem a sütő hőfokát és még kb. 10 percig kellett sütnöm mire elkészült.



Kaszi szerint ilyen ízű egy kuglóf, de szerintem nem volt elég édes és csokis sem, így a következő kuglófom másik recept alapján készül.

Délelőtt míg a sütit állítottam össze Hanna elaludt.
A kezében a labdát figyeld! Álmában is fogja.

Előző nap nem aludtak rendesen napközben ezért vasárnap idő előtt  kidőlt.

2011. március 3., csütörtök

Veteményes az erkélyen 1.

Már ideköltözésünkkor elhatároztam, hogy kihasználom az erkélyt és nevelek majd pár zöldséget ott. Sajnos tavaly még csak tárolónak használtuk, de az idén megvalósítom a tervemet. Eddig anyagot gyűjtöttem, hogy mit érdemes és lehet ekkora helyen termeszteni. A mi igényeinket is figyelembe véve beszereztem paradicsom, csili, bazsalikom, metélőhagyma, jégsaláta, tépősaláta és hónapos retek magokat.

Tegnap végre sikerült földet is venni így ma elültettem a paradicsom, csili, metélőhagyma és bazsalikom magokat kis edényekbe. A konyha és a nagyszoba ablakaiba tettem őket. Remélem szépen kikelnek a magok és akkor majd mehetnek nagyobb edénybe a növénykék. 
A többi magot közvetlenül a végleges helyére kell majd vetni a fagyok elmúltával.

Az erkélyre való ládákat még nem vettem meg, van még 2-3 hetem, míg a magok kicsíráznak és akkorára nőnek, hogy a végleges helyükre kerüljenek. :-)

Remélem sikerélményem lesz a kis "veteményesben". 

Rögzíteni fogok minden folyamatot, hogy a jövőben se feledjem mikor mit kell csinálni, illetve mi az amin esetleg változtatnom kell. Sajnos zöldségtermesztés terén nincs sok tapasztalatom, mert amikor anyu a kertes házban veteményezett nem igazán figyeltem, illetve az aktuális utasítást elvégeztem, de hogy mit miért azt nem tudom. Szerencsére itt a net és egy könyvet is beszereztem ami kifejezetten az erkélyen nevelt zöldségekről, gyümölcsökről szól. 
Tehát növénytermesztés indul!!!

Az elmúlt napokról 2.

Jó rég írtam, már megint! Pedig történt egy - két dolog!
Múlthét pénteken délután szülinapi partira volt hivatalos Dani, a keresztúri Játszóházba. Mivel a terepet jól ismerjük ezért úgy döntöttünk, hogy a lányokat is visszük magunkkal. Tetszett is nekik a piciknek kialakított játszórész, a sok ismeretlen játék, így gyorsan eltelt az ott töltött idő.
Íme pár kép:
Hanna

Izgő- mozgó Zoé


Hanna "fogságban"


Dani is alaposan lefárasztotta magát a csoporttársaival.

Szombaton Kaszi kolléganője vállalta, hogy vigyáz a gyerekekre míg mi kimozdulunk és elintézzük a dolgainkat. Réka már járt nálunk és ismerkedett Danival és a lányokkal. Déltől vigyázott rájuk, így mi a gyerekek nélkül mobilabban megejtettük a heti bevásárlást, Ázsia Centerben mosószert és fehérneműt vettünk, majd kiugrottunk Fótra, megvettük a kinézett gyerekülést  és végül a IKEA-ba is beugrottunk. Hét óra körül értünk haza és mindenkit egyben találtunk. :-) A baby sitter sem borult ki (talán jönn máskor is !) és a gyerekek is egyben voltak! Elmondása szerint csak a tisztába tevéskor izzadt meg, mert Zoé végig sírt, és nem csak akkor sírt amikor Őt tette tisztába Réka, hanem akkor is amikor a Hannát. Ki érti a gyerekek lelkivilágát?!
Hát így tényleg sokkal gyorsabb volt és könnyebb is a bevásárló túra.  Jó lenne legalább havonta egy szabad nap! Akkor talán nem csak egy gyors kávét engedhetnénk meg magunknak kényeztetésnek, kikapcsolódásnak, hanem talán egy mozit is vagy céltalan sétát valahol. Na de ne álmodozzak!

Vasárnap próbáltam lefényképezni Zozi fogát de a sok mozgolódás miatt csak ilyennek sikerültek:
A fogamat akarod, inkább itt a baba ezt fényképezd anya!

A nyelve mellett alul az a fehér folt a foga.
Remélhetőleg a napokban tudok jobb képet is készíteni a fogáról, mert annyira édes az egy szem kis fogával.

Hétköznap semmi extra nem történik, apa dolgozni és kezelésre jár, hozza Danit az oviból.
Mi itthon tesszük a dolgunkat, szerdán visszük Danit a fejlesztő pedagógushoz, csütörtökön a lányoknak van gyógytorna, pénteken pedig vár minket a baba-mama klub és már itt is a hétvége.
Hát mostanában így telnek a napjaink. Már nagyon várjuk a jobb időt, hogy lehessen játszóterezni és kevesebb készülődéssel elindulni itthonról. 
Épp tegnap jutott eszembe, hogy tavaly március közepén amikor Anti elkezdte festeni a lakást milyen meleg volt, ... ... .... de jó is volt!