2012.12.29-én vége lett a cumizásnak!

Ezt a tényt mindenképpen dokumentálni szerettem volna, de eddig elmaradt.

Már december elején elkezdtem mondogatni nekik, hogy a Jézuska csak akkor hoz nekik ajándékot, ha a cumijukat neki adják. Erre azonban mindig az volt a válaszuk, hogy nem adják neki, így nem is erőltettük Karácsonykor a dolgot, főleg úgy nem hogy betegek voltak. Reménykedtünk, hogy maguktól válnak meg tőle és nem traumaként élik meg. Így is lett és nem is kellett sokat várni rá. 

(Ráadásul már régóta csak az ágyban volt cumizás, napközben nem, bár Hanna néha bekérezkedett az ágyába cumizni, ha valami baja volt, pl: megütötte magát, vagy nem úgy alakultak a dolgok ahogy ő szerette volna.)

Még 28-án elszakadt Zoé cumija, este már újat akart kérni, mert a szakadt nem jó, de közöltem vele, hogy nincs új és már a boltban sem adnak ekkora nagy lányoknak új cumit. 

Másnap Ablonczy doktornőtől (Tahitótfaluról) jöttünk hazafele, amikor is Zoé közölte, hogy nem jó a cumi és kidobja a kukába. Hittük is meg nem is. Mondtuk Neki, hogy nem lesz másik cumi, de okos nagy lány már akinek nem is kell cumi. Alig léptünk be az ajtón ment a kukához, hogy kidobja a cumiját. Zacskóba tettük (hogy ki tudjam menteni, arra az esetre ha este nagy lenne a sírás) és kidobta a cumit. Erre mindeni körbe puszilgatta, hogy milyen okos és ügyes. Hanna ezt látva szintén kidobta a cumiját egy zacskóban. Természetesen ő is megkapta a maga puszijait, öleléseit.

A déli alvásnál persze emlegették a cumit, de tudták, hogy a kukában van (pedig ekkor már a táskámban lapultak) és a boltban sem kapnak másikat. Alvás csak úgy volt, hogy oda ültem az ágyuk mellé. Még egy két napig emlegették a dolgot, de aztán már csak azt kérték/kérik az alvásoknál, hogy üljek le a szőnyegre.

Cumi nélkül nehezebb az elalvás, de remélem egyre könnyebb lesz. 

Hanna megtalálta a hüvelyk ujjait és azokat szopizza ( sebesek is lettek), míg Zoé elvárná, hogy minden alvásnál ott legyek míg el nem alszik. Cumival 10 perc alatt elaludtak, nélküle, pedig még 20 perc múlva is valamit kitalál Zoé, hogy bemenjünk hozzá, van hogy még kilenckor sem alszik!

Reméljük, hogy hamarosan vissza áll a rend és mindenki gyorsan elalszik amikor kell.

Optimizmusomnak vége?

Túl sokáig nem bizakodhattam a gyerekek jó állapotában, mert szerda éjszaka Hanna lázas lett, reggel pedig Daninak is hőemelkedése volt a csúnya száraz köhögése mellett. Dani így nem ment iskolába. Délutánra 39,7 lett a láza. Dokinő szerint mindketten influenzásak lettek. Mint utóbb kiderült Dani osztályából péntekre már heten hiányoztak. 

Hanna szerencsére már pénteken sem volt lázas, míg Dani szombattól lázmentes, így holnaptól suli vár rá. 

Zoé pedig ma délutántól megint egyre többet köhög szárazon.

Mi lesz ebből????????

Hogy miért nem írtam mostanság (avagy Gyerekeink betegségei november elejétől)

Sajnos nagyon régen nem volt időm, (vagy kedvem) írni ide, de most összeszedem magam és megpróbálom leírni az elmúlt két hónapot.

November 3.-án volt Ági esküvője ezért már november elsején leutaztunk Debrecenbe, most szállodában aludtunk, ott ahol az esküvő is volt, hogy ha a lányok már nem bírják tovább az éjszakázást egyikünk még maradhasson a lagziban. 

Az élet azonban már megint keresztül húzta a számításainkat, mert Hanna szombat hajnalban (esküvő napján!) azzal kelt fel, hogy fáj a füle.  Reggel indultunk is az ügyeletre, ahol megállapították, hogy be van gyulladva a füle (antibiotikum, orrspray, ....).  Szerencsére lázas nem volt, így mindenki el tudott menni a szertartásra a templomba és az anyakönyvvezetőhöz. Természetesen a lányok nem bírtak csendben maradni ezért a templomból kijöttünk velük, a másik helyre meg már fel sem vittük őket.

Vacsorára várva (Hanna, Zoé, Apa, Dani)

Táncolunk (Dani-Zoé, Hanna - Anya)

 

 Este a vacsora közben Hanna közölte, hogy akkor ő fel akar menni a szobába és 8-kor már le is feküdt. Szegény Kaszi volt az aki vállalta, hogy fenn marad a gyerekekkel a szobában, így csak én és Dani buliztunk hajnal kettőig. (Rengeteg mindent tudnék még írni az esküvőről, de időm szűkös, így haladok tovább.)

November első hetét  Hanna miatt kellett itthon töltenem, de mire Ő meggyógyult Zoé füle gyulladt be. Mivel lázas nem volt, így megegyeztünk a körzeti doktornővel, hogy reggel este kapja a gyógyszert és mehet bölcsibe. 

Két hétig minden rendben volt aztán megint lázasak, "orrfolyósak" lettek a lányok november utolsó hetére.

Következő hétfőn délben az iskolából hívtak, hogy Dani lázas menjünk érte. December első hetében így vele voltam itthon. (3 napig magas láza volt, pedig antibiotikumot  kapott az első naptól.)

Eljött ismét a hétfő reggel, készül mindenki a "dolgozójába" amikor is keltjük a csajokat és szomorúan tapasztaljuk, hogy mindketten lázasak. Lányok is 3 napig lázasak voltak, majd kaptak antibiotikumot és attól jobban lettek. Zoé ekkortól köhögött hol jobban, hol kevésbé egészen dec. 29-ig. 

Karácsony előtti utolsó hetet mindenki a bölcsiben, suliban, munkahelyen töltötte. 

A betegségek miatt a karácsonyi vásárlások is jócskán elhúzódtak, és csak egyszer sütöttem mézes kalácsot. 

Amikor valaki beteg volt Kaszi bevállalta a péntekeket illetve a ledolgozós szombatokon is ő vigyázott a gyerekekre, hogy én  is haladjak a melóval bent. 

Szenteste a délutáni alvás után Zoé 37,9 fokos hőemelkedéssel kelt fel (ekkorra már nagyon elegünk volt a szinte folyamatos betegségekből).

 Szerencsére egy adag lázcsillapító elég volt és éjszaka sem lett lázas így másnap délelőtt tudtunk indulni Debrecenbe. 

Szegény Zoé bár lázas nem volt minden nap és éjszaka egyre jobban és többet köhögött. Csütörtök reggelre szinte már semmit nem aludtunk, mert úgy köhögött szegényke. Ezért egy nappal hamarabb haza is jöttünk, mint terveztük. Este rendelt a doktornőnk így megmutattuk neki Zoét, de Ő semmit nem hallott, így azt tanácsolta keressük fel a fül-orr gégészetet. 

Szombatra (dec. 29-ére) sikerült Ablonczy doktornőhöz bejelentkeznünk aki szerint aszmás Zoé. Szombatra már nagyon hörgött szegénykém, így mi is hallottuk szabad füllel, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Ő adott gyógyszert az inhalálóba és antibiotikumot is, így hosszú idő után már a második éjszaka tudtunk aludni, mert nem köhögött Zoé.  A doktornő megígérte, hogy beajánlja Zoét a Tűzoltó utcai kórház pulmonológiájára egy jó doktornőhöz. 

Január harmadikán a kórházba mentünk, ahol vérvételt és röntgent is készítettek, péntekre volt eredmény, amikor is kiderült, hogy tüdőgyulladása van. 

Még jan. 2-án Hannát ismét megmutattuk Ablonczy doktornőnek, aki megállapította, hogy rosszabbodott a füle állapota (dec. 29-éhez képest), így kapott antibiotikumot ő is és majd csak jan. 14-én kell vissza vinni hozzá, addig kúrálni kell. 

Doktornő vicces kedvében volt, sebfertőtlenítővel pöttyözte össze a lányokat.

Hanna

Fülmelegítés közben (Zoé, Hanna)

Zoéval tegnap voltam vissza kontrollon és megállapították, hogy meggyógyult, így már "csak" Hanna beteg jelenleg. 

Mivel Zoénak sokszor a tüdejére húzódik a megfázás, vírus, ezért most kapott egy rágótablettát amit májusig kell szednie és akkor ismét kontrollra kell menni a pulmonológiára.

Hát tömören ennyi volt  az elmúlt időszak, nagyon sokszor voltunk kialvatlanok és elkeseredettek ezalatt az idő alatt, de optimistán tekintek a jövőbe.