2012. július 15., vasárnap

Pénteki ebédek




Kétféle csokival töltött túrógombóc.


Sajnos, vagy nem, nem tudom, de csak akkor jutunk el étterembe, ha a gyerekek a bölcsiben vannak,  a pénteki rövid munkanapot kihasználva az elmúlt két pénteken étterembe mentünk. Illetve az elmúlt sűrű évünket próbáljuk meg így is kipihenni.

Múlthéten a Dallas éttermet próbáltuk ki a III. kerületi Zay utcában (itt sajnos fényképet nem csináltunk). Egy-egy hatalmas hamburgert ettünk és utána egy almás pitét, mert arra már csütörtök este óta készültem. A hamburgerek nagyok voltak és finomak, a hús csak hús volt semmi dúsító anyag benne, a zöldség és egyéb feltétekkel sem spóroltak.  Nagyon finom volt a narancsos-citromos limonádéjuk.


Tegnap előtt pedig a Vakvarjú étterembe  mentünk a XI. kerületben a Érem utca 2. szám alatt, a munkahelyemtől nem messze.
Természetesen a neten előre megnéztük az étlapot, és bár nem túl nagy a választék, így sem tudtunk előre választani. Az étterem maga nagyon hangulatos és gyerekbarát! Külön játszósarok a gyerekeknek konyhapulttal, plüss állatokkal, mesekönyvekkel, szőnyeggel. A pincérek sem néztek neheztelően a láb alatt csetlő botló kicsikre. 
Természetesen a helyszínen, ha nehezen is, de tudtunk választani az étlapról. Én a "fűszeres burgonyatócsni kéregben sült jércemell szalagok lágy tejfellel és füstöltsajt forgácsokkal borítva, rizi-bizi rizottóval" nevű ételt  választottam:





Kaszi pedig "Pecsenye libamájjal töltött sertésborda sokmagvas bundában, ribizlis vilmoskörte kocsonyával, burgonyapürével" nevű ételt választotta, ami szintén nagyon fincsi volt. Nekem a ribizlis vilmoskörte kocsonyája ízlett a legjobban, a kicsit fanyarkás mégis édes ízével, illetve hogy a körte  roppanósan kemény volt benne.





Desszertnek pedig a "Kétféle csokival töltött túrógombóc édes keksz morzsában, puszedlis tejföllel" -t választottuk:
Még egyben.

Mindketten nagyon jól választottunk és nem maradtunk éhesek. 

Azt hiszem S. Judittól halottam, hogy a házasság felkészítőn mondták Nekik, hogy heti pár óra, havi egy nap és évi egy hét amit minimum együtt, kettesben (egymásra figyelve) töltsön el egy házaspár, ha boldog hosszú éveket akarnak együtt eltölteni. 
Azt hiszem nagyon igaza volt annak aki ezt mondta. Bár mi még csak a heti pár óránál tartunk, na de majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek... .

Soltvadkerti táborban volt Dani

Indulásra készen!

Még június 18-23 között volt a táborban Dani.
Tavaly már volt ebben a táborban és szinte már a haza érkezése után közölte, hogy jövőre is menni akar majd. Ez a véleménye erre az évre sem változott, és már hetekkel korábban várta az indulást.
Az indulás reggele igen emlékezetes maradt számomra. Aznapi reggel kicsit zsúfolt volt, mert a táboros buszhoz fél nyolcra kellett menni, nekem 8-kor kezdődött az egyik írásbeli vizsgám és még a lányokat is el kellett vinni a bölcsibe, ráadásul Kaszi előző este nagyon lázas volt (félre is beszélt, szegény). Szerencsére reggelre jobban lett, így Ő eltudta vinni Danit a buszhoz, én  a lányokat a bölcsibe, majd utána Tündi elvitt a vizsgára.
Ilyen szuper az emeleten! Vagy a lánnyal?

Ki kit viccel meg?
Az idén szerencsére nagyon jó idejük volt, csak pénteken esett az eső a többi napon ragyogó napsütés és 30 fok feletti hőmérséklet. Azt hittem, hogy csoki barnán jön haza, de az óvónők rendszeresen és alaposan kenték őket naptejjel, így csak egy kis barnaságot szedett össze. 
Szerdán jégkrémeztek délután a fürdőzéskor, majd este  Sammy a teknőst néztek meg nagy kivetítő vásznon.


Közte még kosaraztak egy kicsit.


Egyen pólóban, mozi előtt.
Mozi után 11-re kerültek ágyba, természetesen mindenki kidőlve aludt el.

Reggeli, vagy vacsora?
Déli pihenő.
Csütörtök délután lovaskocsival bementek a városba fagyizni, de volt a strandon palacsintázás is.

Hmm, melyiket is válasszam????
Óvónénik szerint a város legfinomabb fagyizójában voltak, minden évben visszatérnek ide.






"Á ez nem harap, rég tudom már" vigyor











Este éjszakai túrára mentek a tó környékére:



Pénteken délután egy kis körhinta is belefért, bár talán már kicsit gyerekesnek találták a dolgot, legalábbis egyik másik képen ez látszik. Illetve a sláger a trambulin volt a körükben.








Ez az amit a gyerekek nem tudnak megunni!

Szombaton megint pancsolás volt, csúszdás vízibiciklivel!
Menetre készen!







 Szombaton este volt a tábor zászló levonása (amit még kedden érkezés után húztak fel).
Aztán est jött a búcsú diszkó. Erre mindig nagy a készülődés már itthon, hogy ki mit vesz fel.


Nagyot bulizunk!

Vagy csajozunk?





Mondom én!




Még nem tudom ki ez a kislány aki így ölelgeti egyszem fiam, de kiderítem!







Buli után kidőlve! Hja aki 11-kor kerül ágyba!

Haza indulás előtt még egy csoportkép.


Vasérnap fél tizenkettőkor érkeztek meg.
(Hétfőn már robogott is a vonat vele Debrecenbe, így nem sokat volt itthon, na de majd a nyaralás alatt bepótoljuk!)

2012. július 11., szerda

Végre vége





Tegnap végre záróvizsgáztam a Pénzügyi-számviteli ügyintéző OKJ-s tanfolyamon, hogy dicsekedjek egy kicsit ötössel végeztem el a tanfolyamot.
Ezért ezer köszönet a családomnak, de legfőképpen Kaszinak, hiszen a suli alatt szombatonként ő vigyázott a gyerekekre, természetesen nem csak vigyázott, hanem sokszor ebédet is főzött a családnak. A vizsgákra készülve pedig elviselte, hogy nincs mindig főtt ebéd hétköznap, illetve hogy kicsit (vagy nagyon?) "zizi" voltam.
Tegnap a sikeres vizsgáért a fenti képen látható sütiket kaptam a drága férjemtől!

Hmmm, nagyon fincsi volt a muffin!
Mostmár visszatérhetek a rendes kerékvágásba, főzés, takarítás, kenyérsütés .... .
Már idejét sem tudom mikor sütöttem utoljára kenyeret, kalácsot, a hétvégi sütik is elmaradtak, na de majd mostantól ...