Lányok első farsangja

Bár nem teljesen értettem egyet azzal, hogy már a bölcsiben farsangoznak a gyerekek (hisz még nem igazán értik a dolgot), de természetesen azt sem szerettem volna, hogy a többi gyerek be lesz öltözve a lányok meg nem. Ezért a köztes megoldásnál maradtam, kaptak egy egy pillangó szárnyat és hozzá szoknyát, ruhát, ha a szárny lekerül akkor is kis csinik lesznek. 

A csajszik, vagy még álmosak voltak, vagy a sok hiányzás után a harmadik nap reggelén jutottak el oda, hogy nem akarnak a bölcsiben maradni, mindenesetre nem voltak  valami készségesek a fényképek készítésénél. Ezért csak kettő készült.

Zoé

Hanna

Napközben az óvónénik fényképeztek, és majd valahogy megkapjuk mi is azokat, akkor, majd felteszem ide is őket. 

2012.12.29-én vége lett a cumizásnak!

Ezt a tényt mindenképpen dokumentálni szerettem volna, de eddig elmaradt.

Már december elején elkezdtem mondogatni nekik, hogy a Jézuska csak akkor hoz nekik ajándékot, ha a cumijukat neki adják. Erre azonban mindig az volt a válaszuk, hogy nem adják neki, így nem is erőltettük Karácsonykor a dolgot, főleg úgy nem hogy betegek voltak. Reménykedtünk, hogy maguktól válnak meg tőle és nem traumaként élik meg. Így is lett és nem is kellett sokat várni rá. 

(Ráadásul már régóta csak az ágyban volt cumizás, napközben nem, bár Hanna néha bekérezkedett az ágyába cumizni, ha valami baja volt, pl: megütötte magát, vagy nem úgy alakultak a dolgok ahogy ő szerette volna.)

Még 28-án elszakadt Zoé cumija, este már újat akart kérni, mert a szakadt nem jó, de közöltem vele, hogy nincs új és már a boltban sem adnak ekkora nagy lányoknak új cumit. 

Másnap Ablonczy doktornőtől (Tahitótfaluról) jöttünk hazafele, amikor is Zoé közölte, hogy nem jó a cumi és kidobja a kukába. Hittük is meg nem is. Mondtuk Neki, hogy nem lesz másik cumi, de okos nagy lány már akinek nem is kell cumi. Alig léptünk be az ajtón ment a kukához, hogy kidobja a cumiját. Zacskóba tettük (hogy ki tudjam menteni, arra az esetre ha este nagy lenne a sírás) és kidobta a cumit. Erre mindeni körbe puszilgatta, hogy milyen okos és ügyes. Hanna ezt látva szintén kidobta a cumiját egy zacskóban. Természetesen ő is megkapta a maga puszijait, öleléseit.

A déli alvásnál persze emlegették a cumit, de tudták, hogy a kukában van (pedig ekkor már a táskámban lapultak) és a boltban sem kapnak másikat. Alvás csak úgy volt, hogy oda ültem az ágyuk mellé. Még egy két napig emlegették a dolgot, de aztán már csak azt kérték/kérik az alvásoknál, hogy üljek le a szőnyegre.

Cumi nélkül nehezebb az elalvás, de remélem egyre könnyebb lesz. 

Hanna megtalálta a hüvelyk ujjait és azokat szopizza ( sebesek is lettek), míg Zoé elvárná, hogy minden alvásnál ott legyek míg el nem alszik. Cumival 10 perc alatt elaludtak, nélküle, pedig még 20 perc múlva is valamit kitalál Zoé, hogy bemenjünk hozzá, van hogy még kilenckor sem alszik!

Reméljük, hogy hamarosan vissza áll a rend és mindenki gyorsan elalszik amikor kell.

Hogy miért nem írtam mostanság (avagy Gyerekeink betegségei november elejétől)

Sajnos nagyon régen nem volt időm, (vagy kedvem) írni ide, de most összeszedem magam és megpróbálom leírni az elmúlt két hónapot.

November 3.-án volt Ági esküvője ezért már november elsején leutaztunk Debrecenbe, most szállodában aludtunk, ott ahol az esküvő is volt, hogy ha a lányok már nem bírják tovább az éjszakázást egyikünk még maradhasson a lagziban. 

Az élet azonban már megint keresztül húzta a számításainkat, mert Hanna szombat hajnalban (esküvő napján!) azzal kelt fel, hogy fáj a füle.  Reggel indultunk is az ügyeletre, ahol megállapították, hogy be van gyulladva a füle (antibiotikum, orrspray, ....).  Szerencsére lázas nem volt, így mindenki el tudott menni a szertartásra a templomba és az anyakönyvvezetőhöz. Természetesen a lányok nem bírtak csendben maradni ezért a templomból kijöttünk velük, a másik helyre meg már fel sem vittük őket.

Vacsorára várva (Hanna, Zoé, Apa, Dani)

Táncolunk (Dani-Zoé, Hanna - Anya)

 

 Este a vacsora közben Hanna közölte, hogy akkor ő fel akar menni a szobába és 8-kor már le is feküdt. Szegény Kaszi volt az aki vállalta, hogy fenn marad a gyerekekkel a szobában, így csak én és Dani buliztunk hajnal kettőig. (Rengeteg mindent tudnék még írni az esküvőről, de időm szűkös, így haladok tovább.)

November első hetét  Hanna miatt kellett itthon töltenem, de mire Ő meggyógyult Zoé füle gyulladt be. Mivel lázas nem volt, így megegyeztünk a körzeti doktornővel, hogy reggel este kapja a gyógyszert és mehet bölcsibe. 

Két hétig minden rendben volt aztán megint lázasak, "orrfolyósak" lettek a lányok november utolsó hetére.

Következő hétfőn délben az iskolából hívtak, hogy Dani lázas menjünk érte. December első hetében így vele voltam itthon. (3 napig magas láza volt, pedig antibiotikumot  kapott az első naptól.)

Eljött ismét a hétfő reggel, készül mindenki a "dolgozójába" amikor is keltjük a csajokat és szomorúan tapasztaljuk, hogy mindketten lázasak. Lányok is 3 napig lázasak voltak, majd kaptak antibiotikumot és attól jobban lettek. Zoé ekkortól köhögött hol jobban, hol kevésbé egészen dec. 29-ig. 

Karácsony előtti utolsó hetet mindenki a bölcsiben, suliban, munkahelyen töltötte. 

A betegségek miatt a karácsonyi vásárlások is jócskán elhúzódtak, és csak egyszer sütöttem mézes kalácsot. 

Amikor valaki beteg volt Kaszi bevállalta a péntekeket illetve a ledolgozós szombatokon is ő vigyázott a gyerekekre, hogy én  is haladjak a melóval bent. 

Szenteste a délutáni alvás után Zoé 37,9 fokos hőemelkedéssel kelt fel (ekkorra már nagyon elegünk volt a szinte folyamatos betegségekből).

 Szerencsére egy adag lázcsillapító elég volt és éjszaka sem lett lázas így másnap délelőtt tudtunk indulni Debrecenbe. 

Szegény Zoé bár lázas nem volt minden nap és éjszaka egyre jobban és többet köhögött. Csütörtök reggelre szinte már semmit nem aludtunk, mert úgy köhögött szegényke. Ezért egy nappal hamarabb haza is jöttünk, mint terveztük. Este rendelt a doktornőnk így megmutattuk neki Zoét, de Ő semmit nem hallott, így azt tanácsolta keressük fel a fül-orr gégészetet. 

Szombatra (dec. 29-ére) sikerült Ablonczy doktornőhöz bejelentkeznünk aki szerint aszmás Zoé. Szombatra már nagyon hörgött szegénykém, így mi is hallottuk szabad füllel, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Ő adott gyógyszert az inhalálóba és antibiotikumot is, így hosszú idő után már a második éjszaka tudtunk aludni, mert nem köhögött Zoé.  A doktornő megígérte, hogy beajánlja Zoét a Tűzoltó utcai kórház pulmonológiájára egy jó doktornőhöz. 

Január harmadikán a kórházba mentünk, ahol vérvételt és röntgent is készítettek, péntekre volt eredmény, amikor is kiderült, hogy tüdőgyulladása van. 

Még jan. 2-án Hannát ismét megmutattuk Ablonczy doktornőnek, aki megállapította, hogy rosszabbodott a füle állapota (dec. 29-éhez képest), így kapott antibiotikumot ő is és majd csak jan. 14-én kell vissza vinni hozzá, addig kúrálni kell. 

Doktornő vicces kedvében volt, sebfertőtlenítővel pöttyözte össze a lányokat.

Hanna

Fülmelegítés közben (Zoé, Hanna)

Zoéval tegnap voltam vissza kontrollon és megállapították, hogy meggyógyult, így már "csak" Hanna beteg jelenleg. 

Mivel Zoénak sokszor a tüdejére húzódik a megfázás, vírus, ezért most kapott egy rágótablettát amit májusig kell szednie és akkor ismét kontrollra kell menni a pulmonológiára.

Hát tömören ennyi volt  az elmúlt időszak, nagyon sokszor voltunk kialvatlanok és elkeseredettek ezalatt az idő alatt, de optimistán tekintek a jövőbe.

Hernyó kifli

Ezzel a recepttel is már nagyon régóta szemeztem, de ma elérkezett a napja, hogy elkészítsem.

Ma csak a lányokat kellett hazahoznom, ezért először gyorsan haza jöttem és a kenyérsütőbe tettem a hozzávalókat és a dagasztást elindítottam, pár percet még vártam, hogy tényleg megfelelő lesz az állaga és már mentem is a bölcsibe a gyerekekért.

Haza érkezésünk után, még egy kicsit várni is kellett, hogy a tészta a kétszeresére keljen. Ezután kétfelé vettem a tésztát és lisztezett felületen  vékonyra nyújtottam, majd ráraktam a sonkát és a sajtot,

ezután  daraboltam és a  végét bevágtam

majd a reszelt sajtot rászórtam

és feltekertem, méghozzá úgy hogy a bevagdosott rész sajtos része kerüljön felülre, a csíkok vége pedig alulra, hogy ne nyíljon ki.

A recept szerint a tepsin ismét a duplájára kell keleszteni, majd 180 fokon 20 percig kisütni. 

Nekem több mint 20 perc kellett, hogy megsüljön és nem is lett annyira piros a teteje, mint ahogyan azt  az eredeti receptnél láttam.

Azért hogy a későbbiekben könnyebb legyen az elkészítése leírom a hozzávalókat:

Tésztához:
50 dkg liszt
1,5 dl tej
1,5 dl víz
2 tk só
3 ek olaj
2 dkg élesztő

Töltelékhez: 
sajt, (lehet füstölt amit a közepébe teszünk)
sonka (vagy más kedvelt felvágott)


A kiflik készítése közben akadt két pár segítő kezem akik a mosogatásban segédkeztek:

Hanna mosogat

Ügyes vagyok?

Ez nagyon bulis! - Zoé

Megy ez nekem is!

Cumi az cumi!

Most két és fél évesen, amikor próbáljuk Őket leszoktatni a cumizásról örvendeztettek, minket azzal, hogy nem mama-nak nevezik a cumit hanem cuminak. 

Tegnap vacsi után Zoé kereste a cumiját amikor felfigyeltem arra, hogy nem mama-nak nevezi hanem cuminak. Már annyira ráálltunk arra, hogy dekódoljuk a dolgot, hogy már jó párszor kimondta a cumi szót mire leesett a dolog.

Természetesen nagyon megdicsértem érte és puszit is kapott, majd amikor Dani is megpuszilta, akkor Hanna is jött és elkezdte ő is mondogatni, hogy cumi. 

Természetesen Hanna is bezsebelhette a dicséretet és a puszikat.

Már nagyon de nagyon sok mindent mondanak, naponta örvendeztetnek minket új  szavakkal. 

2 szavas mondataik vannak már, és ha valamit még sem értenénk meg, vagy nem tudják kimondani akkor kézzel lábbal elmutogatják a dolgot. Nagyon de nagyon imádom Őket ilyenkor. 

Persze máskor is, de Hanna egyszerűen "enni való" amikor elmondja az apjának, hogy mit csinált a Zoé vele, vagy hogy a bili helyett a fürdőszoba kövére pisilt. Ahogy jár közben a kis kezecskéje és amilyen komoly arccal adja elő a dolgokat ...

Na jó abbahagyom az ajnározást.

Napi sztori (Lányok)

Tegnapi nap egyik legmeglepőbb és egyben legaranyosabb története a következő:

A gyerekek ülnek az asztalnál és vacsoráztak. Én állva figyelem, hogy ki mit kér még. Zoét kicsit noszogatom, hogy egyél még egy kis kenyeret, puha a héja, edd meg.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Hanna felveszi Zoé cumiját és azt mondja neki: Egyél!

A cumit közben a kezében tartja, majd miután Zoé harapott egy falatot ismét megszólal: Egyél még! Miután Zoé teljesítette a felszólítást visszakapta a cumit.

Ezután pedig Hanna önként átadta a saját cumiját Zoénak, hogy akkor most Ő szóljon rá, hogy egyen. Természetesen Zoé azonnal átvette a másik szerepet és ő osztotta a parancsot, hogy egyen Hanna. 

Miután Zoé visszaadta Hanna cumiját jót nevettek együtt. 

Már sokszor tapasztalhattuk, hogy szó nélkül megértik egymást játék közben és teljesen egyszerre mozdulva, helyet változtatva cserelének szerepet. 

Az egyik leglátványosabb ilyen játékuk az amikor egymást "pelenkázzák".  Imádom őket ilyenkor nézni, hogy amikor pl. Zoé megnézte és rendbe tette Hanna pelusát akkor Hanna szó nélkül feláll, Zoé pedig a helyére fekszik és kezdődik Zoé pelusának ellenőrzése.

Pörgés, szédülésig

Ez utóbbi elég gyorsan bekövetkezik Hannánál, Zoé kicsit jobban bírja.
De szerintem szavak helyett jöjjön a videó. Előtte, csak annyit, hogy a videó készítése előtt már 5 perce pörögtek a lányok, így mire előkerült a kamera már kicsit fáradtabbak voltak.

 Ha a videót itt nem tudod megnézni itt is megpróbálhatod.

"Apafej(ek)"

Igen, jól gondolják azok akiknek a cím olvastán az Adam Sandler féle vígjáték jut eszükbe.

Azért ez a bejegyzés címe, mert nekünk is egyre többször eszünkbe jut a filmben lévő kisfiú ruhaviseletei, amikor a csajokat meglátjuk.

Sok magyarázat helyett jöjjenek a képek:

Zoé arabosan

Hanna sem maradhatott le!

Sőt, megtetézte egy nadrággal is!

Természetesen Zoénak is fel kellett venni a nadrágomat.

Zoé

Most anya farmerját vették fel. (Hanna)

Zoé

Kaptak fürdőbugyit, két napig nem lehet elvenni tőlük, minden alá, illetve mindenre felvették. Egyik este így néztek ki:

Zoén felemás zokni, pizsinadrágon úszóbugyi.

Hanna csak a fürdőbugyit vette fel a pizsire, neki legalább a zoknija párban volt.

Kicsit más:

Mostanában az vált a szokásukká, hogy fürdés után törülközőbe csavarva még a kád ülőkés részén ücsörögnek egy kicsit:

Zoé, Hanna (Dinó hangot hallatva)

Anyák napja

Az idén két anyák napi ünnepségre is hivatalos voltam.

Daniéknál volt először, a felköszöntés. Itt a gyerekek Halász Judit Minden felnőtt volt egyszer gyerek című számára vonultak be. (Ha netán nem ismernéd itt meghallgathatod.)

Ezután pár gyerek mondóka, rövid anyák napi vers  következett, majd szépen beosztva a csoportba járó gyerekek között a fő műsorszám Janikovszky Évától a Ha én Felnőtt volnék. Ezt még sohasem hallottam, kár mert nagyon jó. Velem együtt több anyukának is könny csillogott a szemében, sőt őszintén bevallva ki is csordult az. Mivel nagyon de nagyon tetszett a "vers" így hogy később is meglegyen - és talán másokat is érdekel - most következzék:

Minden gyerek tudja, még a legkisebb is,
Hogy rossznak lenni SOKKAL MULATSÁGOSABB
Mint jónak lenni.

Folyton jónak lenni ISZONYÚAN UNALMAS
és amellett fárasztó is.

Ha sokáig ülsz mozdulatlanul egy széken, elzsibbad a lábad.
Ha késsel-villával igyekszel enni, kirepül a hús a tányérodból.
Ha egészen tisztára mosod a kezed, a többiek már rég asztalhoz ültek, mire elkészülsz.

A FELNŐTTEK folyton csak azt mondják:

Legyél jó !
meg azt, hogy
Ne legyél rossz !
meg azt, hogy
Fogadj szót !
meg azt, hogy
Viselkedj rendesen !

Könnyű azt mondani, mert hiába mondják azt a FELNŐTTEK, hogy
ADDIG ÖRÜLJ AMÍG GYEREK VAGY !
Minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy
FELNŐTTNEK LENNI SOKKAL JOBB !

A FELNŐTT azt a ruhát veszi fel, amelyik eszébe jut,
Ha tűzoltó szirénát hall, nyugodtan kihajolhat az ablakon,
Akármennyire kimelegedett, mindig ihat vizet,
Olyan halkan köszönhet, ahogy csak akar,
És nem kell akkor lefeküdnie, amikor a legérdekesebb a tévé.

DE EZ MÉG NEM MINDEN !

A FELNŐTT azt csinál, amit akar, a gyereknek pedig azt kell csinálnia, amit a felnőtt akar.
A FELNŐTT folyton rászól a gyerekekre:

Vedd fel a pulóvered !
Mosd meg a kezed !
Ne rágd a körmöd !
A lábad elé nézz !
Rakd el a játékaidat !

És ha a gyerek nem fogad szót, akkor az következik, hogy:

Hányszor mondjam, hogy mosd meg a kezed, így nem lehet asztalhoz ülni !
Hányszor mondjam, hogy vedd fel a pulóvered, meg akarsz fázni ?
Hányszor mondjam, hogy a lábad elé nézz, mert orra fogsz esni !
Hányszor mondjam, hogy ne rágd a körmöd, még nézni is rossz !
Hányszor mondjam, hogy rakd el a játékaidat, mindig én rakodjak utánad ?

És ha a gyerek még mindig nem fogad szót, akkor következik hogy:

MONDD, ÉDES FIACSKÁM, HÁNYSZOR MONDJAM MÉG, HOGY:

Vedd fel a pulóvered !
Mosd meg a kezed !
Ne rágd a körmöd !
A lábad elé nézz !
Rakd el a játékaidat !

HÁNYSZOR MONDJAM ? HÁNYSZOR MONDJAM ? HÁNYSZOR MONDJAM ?

És a FELNŐTTEK ezt olyan sokszor tudják mondani, hogy a végén a gyerek mégiscsak szót fogad,
és megmossa a kezét,
és felveszi a pulóverét,
és a lába elé néz,
és nem rágja körmét,
és elrakja a játékait,
és akkor a FELNŐTT végre BOLDOG.

Van olyan FELNŐTT, aki úgy boldog, hogy mosolyog, és azt mondja:
LÁTOD, FIACSKÁM, TUDSZ TE JÓ IS LENNI !
De van olyan FELNŐTT is, amelyik akkor is csak a fejét csóválja, amikor végre boldog, és azt mondja:
MONDD, FIACSKÁM, NEM TUDTÁL VOLNA MINDJÁRT SZÓT FOGADNI ?

Nem tudom, miért van az, hogy a felnőtt csak akkor igazán boldog, ha a gyerek jól viseli magát.
MI ÖRÖM VAN ABBAN ?

Én egészen másmilyen felnőtt volnék, és annyi mindennek örülnék.
Először is annak örülnék, hogy azt csinálhatom, amit akarok.

Ha én FELNŐTT volnék, akkor
sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék,
fehér kesztyűs kezem végighúznám minden vaskerítésen,
a fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot,
megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt,
és valószínűleg kézzel fognám a legyeket.
Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni.

Ha én FELNŐTT volnék, akkor
örökké tornacipőben járnék,
a leves után mindig meginnék két pohár vizet,
hátrafelé mennék az utcán,
minden kóbor macskát megsimogatnék,
és valószínűleg nagyon éleseket füttyentenék, hogy mindenki megijedjen és odanézzen.
Persze csak akkor, ha addig megtanulnék két ujjammal a számban füttyenteni.

Ha én FELNŐTT volnék, akkor
vendégségben mindig kalimpálnék a lábammal a széken,
sose fújnám ki az orrom, csak szipognék,
sose törölném meg az ajtó előtt a sáros lábam,
tartanék otthon egy igazi zsiráfot, aki az ágyam előtt aludna,
és valószínűleg minden kertes ház kapuján becsöngetnék.
Persze csak akkor, ha már nem félnék a harapós kutyáktól.

Ha én FELNŐTT volnék, megnősülnék, és olyan lányt vennék FELESÉGÜL,
aki síkit ugyan, ha meglát egy levelibékát, de nem mondja rá, hogy undorító és pfuj,
aki olyan szappanbuborékot tud fújni, ami sose pattan el,
aki megijed, de nem haragszik, ha egy papírzacskót durrantok el a füle mellett,
és erősen rá tudja kötni a zsineget a sárkányomra.

Én meg a lány, akit FELESÉGÜL vennék,
Annyit mászkálnánk négykézláb a padlón, amennyit jólesik,
És közben olyan hangosan fújnánk a papírtrombitát, ahogy csak tudjuk.
Mi ketten lennénk a FELNŐTTEK, és így senki se szólhatna ránk, hogy hagyjuk abba, mert megőrül.

Ha én FELNŐTT volnék, megnősülnék, és olyan lakásban laknék,
ahol labdázhatok a szobában,
tölgyfát nevelhetek cserépben,
aranyhalat tarthatok fürdőkádban,
és soha semmit nem kell kidobni, mert mindennek akad hely, amit hazahozok,
akár lehullott vadgesztenye,
akár rozsdás vasszög,
akár összecsomózott spárga,
akár eldobott villamosjegy,
akár beteg sündisznócska.

A házban, ahol laknánk, csupa olyan néni és bácsi lenne a szomszédunk, aki
megengedi, hogy megfogjuk a kanárimadarát,
megkínál bennünket a frissen sült sütemény szélével,
elküld minket a boltba bevásárolni, és nekünk adja a színes cédulát,
és mosolyogva bíztat minket, ha focizunk az ablaka alatt.

Ha én FELNŐTT volnék és megnősülnék, sok GYEREKEM lenne,
mert szeretek olyan játékokat játszani, amihez sok gyerek kell.
A sok GYEREKNEK én lennék a PAPÁJA, és a lány akit feleségül veszek, a MAMÁJA.



Én meg a lány, akit feleségül veszek, meg a gyerekek egész nap csak játszanánk !
fogócskát, bújócskát, szembekötősdit.
És amikor még több gyerekünk lesz, akkor
futóversenyt, ugróversenyt, dobóversenyt, és rollerversenyt is rendezünk.

Mindig én fogok nyerni, és akkor a gyerekek büszkék lehetnek az APUKÁJUKRA.

A mi gyerekeink sose árulkodnának
sose verekednének,
sose sírnának,
és sose akarnák elvenni a mi játékainkat,
mert én nem szeretem az árulkodós, verekedős, sírós gyerekeket,
akik mindig el akarják venni a más játékát.

A mi gyerekeink mindig annyit rosszalkodhatnak majd, mint én meg a lány, akit feleségül veszek,
de nem többet mert az nem IGAZSÁG.

Vendégségben mindnyájan egyformán fogunk kalimpálni a lábunkkal a széken,
ebéd előtt elosztjuk majd egymás közt a nagy tábla csokit,
valamennyien hátrafelé megyünk az utcán,
és mindegyikünk megsimogathatja a kóbor macskát,
persze csak szép sorban, egymás után.

Tavasszal minden gyerek egyforma léggömböt kapna,
csak az enyém lenne kicsit nagyobb,
mert én vagyok az APUKÁJUK.
Nyáron minden gyereknek egyforma nagy fagylaltot vennék,
csak magamnak vennék kicsit többet,
mert én vagyok az APUKÁJUK.
Ősszel minden gyerek beleléphetne a pocsolyába,
de én lépnék bele a legmélyebbe,
mert én vagyok az APUKÁJUK.
Télen minden gyerek felmászhatna a hóbuckára,
de én másznék fel a legmagasabbra,
mert én vagyok az APUKÁJUK.

Ez így igazság, mert ha
ők kapják a nagyobb léggömböt.
ők kapják a több fagylaltot.
ők léphetnek a mélyebb pocsolyába,
ők mászhatnak a magasabb hóbuckára,
akkor mi öröm van abból, hogy FELNŐTT vagyok ?

CSAK LENNÉK MÁR FELNŐTT !!!
De most még KICSI vagyok,
és ahhoz hogy NAGY legyek,
még SOKAT kell nőnöm.

És addig amíg nem növök sokat, SZÓT KELL FOGADNOM,
és kezet kell mosnom,
és fel kell vennem a pulóverem,
és a lábam elé kell néznem,
és nem szabad a körmöm rágnom,
és el kell raknom a játékaimat.
A többiről nem is beszélve, mert még nagyon sok minden van.

Ha majd FELNŐTT leszek, akkor
maszatos kézzel ülök asztalhoz, és
mindig rövid ujjú trikóban járok, és
nem nézek a lábam elé, inkább orra esek, és
tövig rágom minden körmömet, és
szerteszét dobálom a játékaimat.
A többiről nem is beszélve, mert még nagyon sok minden van.

Jaj de jó lesz, ha már FELNŐTT LESZEK !
CSAK EGYET NEM ÉRTEK !!
Az én APUKÁM és ANYUKÁM már FELNŐTT !!
Miért mossa meg mégis a kezét,
miért veszi fel mégis a pulóverét,
miért néz mégis a lába elé,
miért nem rágja mégsem a körmét,
miért rakja el mégis rendben a holmiját ?

MEG FOGOM TŐLÜK KÉRDEZNI EGYSZER !!!

Dani a pirossal kiemelt részt mondta.

Természetesen az ajándék sem maradt el, egy papír tulipánt és egy Dani által díszített fénykép keretben egy rajz rólam.

A lányoknál természetesen más volt a helyzet, mert ott a gyerekek egy része még nem tud beszélni, egy része még nagyon keveset a nagyobbak pedig már szép tisztán. 

Mivel nagyon szép idő volt múlthét pénteken, így a műsort az udvaron adták elő a gyerekek.

(Sajnos nem voltam a helyzet magaslatán amikor a lányoknak ruhát választottam, így szegények alul öltözöttek voltak, pedig a szekrényben van pár szép ruhájuk!)

Rövid, 2-3 soros mondókákkal kezdtek, aztán jött pár komolyabb is, illetve az angolt oktató lánnyal angol vers is elhangzott a nagyobbaktól. Pár gyerek amikor meglátta az anyukáját odaszaladt hozzá és vissza sem ment többé, a csajszijaim nagyon jól tartották magukat, bár nagyon nézelődtek, hogy ennyi felnőtt és anyu sehol, de amikor megláttak sem akartak oda jönni hozzá, csak szépen a végén az ajándékkal.

Először zenéltek és a nagyobbak énekeltek.

Hanna elmélyülve.

Anett néni kezét el nem engedte volna Zoé.

Már én is kiszúrtam anyut a tömegben! - Zoé

Tessssék anya! Bár ha jobban meggondolom inkább mégsem! - Hanna

Zoé, Hanna

Zoét látni kellett volna, ahogy a virággal és a kis csomaggal jött felém, az utolsó lépésnél bevágta a durcát és a két kezét hátra tartva mondta, mit mondta szinte kiáltotta, hogy nem. A nem jelentése nála:  nem adom ezeket oda neked, nekem kellenek! Ezt olvashattam le az arcáról és a testbeszédéből.  

Rá két napra azt vettük észre, hogy Hanna  a Csip-csip csókát játssza jól lerövidítve azt, jobban mondva amit még ő ki tud mondani belőle, tehát a kezét "helyesen"  eljátszva a következőket: csip-csip-csip, hess-hess-hess.

Mindkét helyen nagyon meghatódtam, és rájöttem, hogy milyen gyorsan nőnek a gyerekeink!

Mai nap képekben

A bajnok!

Mivel nagyon sokat reklámozták a tévében a Vodafone hétvégét a belvárosban, a fiúk teljesen belelkesültek, hogy azt meg kell tekinteni. Szerencsére az idő nagyon szép volt, így ma meglátogattuk a helyszínt.  A F1-es autóba be lehetett ülni és fényképezni, kb. egy órát álltunk sorba,

 hogy ezek összejöjjönek, de megérte!

Természetesen mi is fényképeztünk:

Ezután megnéztük a versenyzők ruháit is:

és még sok minden mást, majd Dani  marcipánból  készített egy versenyautót:

A csajok hol jobban hol rosszabbul tűrték a babakocsiban való ücsörgést:

Indulás előtt csak a gyerekek ebédeltek ezért három körül beültünk a Hummus Bárba az Október 6. utcában. Ezt a helyet még tavaly nyáron kinéztük, hogy majd egyszer ki kell próbálnunk, szerencsére nem zárt be. :-)  A csicseriborsó krémjük nagyon finom volt a kebab-bal együtt. A falafel golyóban volt valami fűszer ami egyikünknek sem jött be, azonban a mentás limonádéjuk és a kenyerük isteni volt.