Cumi az cumi!

Most két és fél évesen, amikor próbáljuk Őket leszoktatni a cumizásról örvendeztettek, minket azzal, hogy nem mama-nak nevezik a cumit hanem cuminak. 

Tegnap vacsi után Zoé kereste a cumiját amikor felfigyeltem arra, hogy nem mama-nak nevezi hanem cuminak. Már annyira ráálltunk arra, hogy dekódoljuk a dolgot, hogy már jó párszor kimondta a cumi szót mire leesett a dolog.

Természetesen nagyon megdicsértem érte és puszit is kapott, majd amikor Dani is megpuszilta, akkor Hanna is jött és elkezdte ő is mondogatni, hogy cumi. 

Természetesen Hanna is bezsebelhette a dicséretet és a puszikat.

Már nagyon de nagyon sok mindent mondanak, naponta örvendeztetnek minket új  szavakkal. 

2 szavas mondataik vannak már, és ha valamit még sem értenénk meg, vagy nem tudják kimondani akkor kézzel lábbal elmutogatják a dolgot. Nagyon de nagyon imádom Őket ilyenkor. 

Persze máskor is, de Hanna egyszerűen "enni való" amikor elmondja az apjának, hogy mit csinált a Zoé vele, vagy hogy a bili helyett a fürdőszoba kövére pisilt. Ahogy jár közben a kis kezecskéje és amilyen komoly arccal adja elő a dolgokat ...

Na jó abbahagyom az ajnározást.

Lányok és a beszéd

Mára már Hanna is rendszeresen mondja az anyát. Érdekes, hogy Hanna szépen ny-el mondja, míg Zoé aja-t mond.
Mindketten a Dani helyett a Da-t mondanak.
Zoé a hétvégén többször megörvendeztette Kaszit azzal, hogy apa-t mondott, Hannától még csak egyszer hallottam.

Hanna többször rászólt a hétvégén Zoéra, hogy egyél, persze nem ilyen tisztán mondta, de még mutogatott is neki hozzá.

Ha valamit meg csináltak, vagy végre felülhettek az ágyra, akkor mindketten rendszeresen mondják azt, hogy na, teljes megelégedettséggel használják ilyen esetekben ezt a szót.

Azt nagyon szeretem amikor Zoé beüti valamiét és olyankor azt mondja, hogy "Á", itt a hangsúlyon van a lényeg és még grimaszol is hozzá, hogy most ez neki nagyon fájt ám.

Majd elfelejtettem azt amin az elmúlt héten a legjobban nevettem, vagyis azt amikor Hanna és Zoé a dinókat, jobban mondva Dani dinó üvöltését utánozzák. Ahogy mozgatják hozzá a fejüket annyira ennivalón édesek és viccesek is egyszerre.
Természetesen ha kutyát látnak mondják, hogy vau-vau.

Azt hiszem, hogy most ennyi az értelmezhető nyelvi kincsük.