Múzeumok éjszakáján jártunk

Már többször voltunk a Múzeumok éjszakáján és mindig nagyon jól éreztük magunkat és sok újdonságot láttunk, ezért ha alkalmunk van rá, azaz találunk gyerek csőszt, akkor elmegyünk. Sajnos tavaly nem jött össze, de az idén anyuék itt maradtak hétvégére így ellógtunk éjszakára. Az idén Istvánnal és Vikivel mentünk. Először a Terror Házába mentünk. Szerencsére itt nem volt sor, egyből be tudtunk menni.

Sok kép és felvétel nagyon megrázó volt. Sajnos nem tudom jól megfogalmazni amit ott és akkor éreztem, azt hiszem, hogy oda legalább egyszer mindenkinek el kell mennie. A múzeum maga egy körfolyosós ház, az udvaron egy tankot helyeztek el. A falon az áldozatok képei vannak.

 

A pincében többek között cellák vannak, ahol a foglyokat tartották bezárva...

Következő múzeumnak a VAM Desing Center-t néztük ki, ahol most a kínai agyaghadsereg katonáinak a másolatai vannak kiállítva. Mikor odaértünk hatalmas volt a sor, pár perces várakozás után (ezalatt a sor nem mozdult), úgy döntöttünk, hogy nem várjuk ki, hogy bejussunk, mert az legalább 2 óra lenne. Mivel éhesek voltunk így kaja szünetet tartottunk, majd a Városligetet céloztuk meg, mert ott 4 múzeum is van közel egymáshoz. Mivel a Szépművészeti Múzeumnál nagy volt a sor, így a Mezőgazdasági Múzeum mellett döntöttünk. Szerencsére itt sem volt sor. A múzeum kertjében teljesen vásári hangulat volt, grillezett húsokkal és más finomságokkal.

Skót dudás is volt.

Volt gomba bemutató is, itt meg lehetett szagolni a nyári szarvasgombát, hát nem egy francia parfüm illata volt, inkább a kicsit rothadó nyers kukoricáéra emlékeztetett az illata. 

A múzeumban már jártunk egy korábbi Múzeumok éjszakáján, de akkor nem jártunk minden teremben, most ezt bepótoltuk, itt készültek a következő képek:

Ló belülről.

Ló kívülről.

Régi mezőgazdasági gépek, szekerek előtt.

Kaszi, juh szőrrel a fején.

Piaci életkép.

Éjfélkor tűz ugrás is volt. Jaj majdnem elfelejtettem, hogy szerelmi bájitalt is ittunk! A bájital nem volt más, mint jó fűszeres forralt bor, tehát minden télen bájitalt iszunk. :-)

Ezután még elsétáltunk a Közlekedési Múzeumhoz is, de az már zárva volt, így haza indultunk. 

Nagyon szeretnék jövőre is eljutni, akkor már Danival együtt, hisz elég nagy lesz már akkor, hogy ne csak bírja az éjszakázást, de értse is a látottakat.

Dani most táborban volt, ezért nem jöhetett velünk.