Nyaralás 2011. július 16 – 23. Harmadik nap (hétfő)

Reggeli után a városban akartunk sétálni, azonban induláskor éppen elkezdett cseperegni az eső, így a szálloda előtt tébláboltunk egy kicsit, várva az időjárás alakulását. Szerencsére hamar elállt az eső, így mégis összejött a városnézés. Gyalog 2 percre voltunk a város főterétől, így hamar megláttuk a város színházát.

A színház mellett áll Magyarország 3. legnagyobb barokk temploma, amely 1748-64 között készült.

A tornya 60,5 méter magas, és így néz ki a belseje:

Tovább sétáltunk és ismerkedtünk a hellyel. Megtaláltuk a város felújított szép nagy játszóterét, amit gyorsan ki is próbáltunk Danival.

Visszafelé sétálva a szökőkút előtt is fényképezkedtünk és természetesen a városalapító III. Béla szobrával is.

Délutánra két közeli falu nevezetességeink megnézését terveztük és próbáltuk kivitelezni.

Felsőszölnök Magyarország legnyugatibb települése, ezen kívül a magyar – szlovén – osztrák határon fekszik. E két nevezetesség miatt gúla alakú emlékművet, a Hármas Határkőt, állítottak a falun kívül fel. Sajnos az emlékművet nem tudtuk megnézni, pedig próbálkoztunk, ameddig lehetett kocsival elmentünk, aztán a sár és az erdei túraút az utunkat keresztezték. A faluba visszafelé tartva a következő padlásfeljárót láttuk:

A falu temploma előtt megálltunk és a lányok ettek, addig Kaszi Danival a következőket fényképezte:

Régi tűzoltó kocsi.

A falu templomának belseje.

Visszafelé tartva Alsószölnökön is megálltunk, hogy a dombtetőről szétnézzünk és lássuk a Rába folyó völgyét és a távolban osztrák települést is.

Egy kis nasi mindig jól jön, az éhes vándoroknak.

Visszaérve Szentgotthárdra láttuk, hogy még van időnk vacsoráig, így találomra elindultunk ki a városból. Apátistvánfalvára lyukadtunk ki, ahol az egykori határőrs épületében berendezett kiállítás a határőrök mindennapjait mutatja be. Sajnos a múzeum már nem volt nyitva, így ezt sem tudtuk megnézni.

Más látnivaló nem lévén a faluban visszamentünk a hotelba és megvacsoráztunk, majd a teraszon "üldögéltünk" egy keveset, míg a gyerekek lefoglalták magukat.
Bár a képek előzőnapiak, a lényeget tükrözik. 

Nyaralás 2011. július 16 – 23. Második nap (Vasárnap)

Reggel a lányok fél hétkor keltek. Reggeli után 10 körül fürödni mentünk, a szállodából az alagsoron keresztül lehet oda átjutni, így mindenki fürdőruhában és köntösben ment át. A lányok a gyerekpancsolót nagyon élvezték. Zoé pedig a nagy vízben is nagyon jól érezte magát, Hanna azonban sértődött fejjel ült a bébi úszógumiban, nem igazán tetszett neki a nagy víz.

Pénteken már vidáman apával a kinti medencében.

Híd alatt.

Hanna

Zoé

Hanna

Belső nagy medence

(A képek a pénteki fürdőzéskor készültek.)

Egy óra körül feljöttünk és a lányokat megetetni és lefektetni. A fáradságtól az étkezés közben elaludtak,

aztán Zoé a végére felkelt és utána már nem is aludt vissza. Kaszi és Dani visszamentek a fürdőbe míg én a szobában maradtam altatni. Azonban Zoé nem aludt vissza, de szerencsére csendben volt, így Hanna tudott aludni. Ébredés után gyümölcsöztünk és mentünk is vissza a fürdőbe ahol Kasziék még mindig ott voltak. Vacsora előtt mindenki lezuhanyozott, így utána még a teraszon üldögélünk egy keveset, illetve a gyerekek játszottak, szaladgáltak és trambulinoztak. Ez utóbbi nagyon tetszett a lányoknak is íme a videó róla.

Nyaralás 2011. július 16 – 23. Első nap (szombat)

Szombaton ¾ 10-kor indultunk a szentgotthárdi Gotth’Art Hotelbe. Az útvonaltervező szerint az út minimum 3óra 20 perc lesz, természetesen dugók és megállások nélkül. Hát nekünk ezt a távot hat és fél óra alatt sikerült teljesítenünk. Igen negyed ötre értünk a szállodához. Hogy, hogy lett ilyen hosszú az út? Mivel az M7-en jöttünk a Balaton nyugati végéig, szinte természetesen (sajnos) kifogtunk egy baleset következményeként kialakult 25 km-es dugót. Aztán Balatonfüredi pihenőnél megálltunk a lányokat megetetni, mert már egy körül járt az idő, aztán fél három körül Zalacsányon a Vadász étteremben mi is megebédeltünk. Én csak erdei gyümölcslevest rendeltem, míg Kaszi szűzérméket vargányás szósszal és dödöllével. Dani pedig rántott camembert sült krumplival. Mindenkinek nagyon, de nagyon finom volt az étele (bár Dani a díszítések és az étel melegsége miatt nem ette meg) és italokkal együtt nem fizettünk öt ezer forintot, tehát a finom ételhez megfizethető ár is társult. Ha a közelünkben lenne ez az étterem biztos többször ennénk ott. Így azonban csak ajánlani tudom mindenkinek aki a környéken jár, illetve megegyeztünk, hogy hazafelé is itt fogunk megebédelni. Hát így tartott az utunk hat és fél órát.

Bejelentkezés után szomorúan vettük tudomásul, hogy nem két egybenyíló szobánk van, hanem egy nagyobb, abba van felállítva a két babaágy és Daninak a fotelágy. Szerencsére a szobában még így is maradt elég hely a lányoknak mászkálni és játszani.

Íme pár kép a szobáról:

A lányok nagyon örültek, hogy végre megmozgathatják a lábaikat így hagytuk is őket vacsoráig játszani.

A szálláshoz svédasztalos vacsora és reggeli jár. Így a lányoknak is mindig találunk fogukra való ennivalót. Reggel a paradicsom sonka sajt kenyér és joghurt a nyerő, míg este ha van krémleves, rizs és valamilyen hús (csőben sült, rántott) hozzá. Daninál reggel a tejbegríz a nyerő, míg esténként kisebb nagyobb tanakodás után mindig eszik valamit, s természetesen a végén a süti sem maradhat el.

Esténként a lányok kilenc körül térnek nyugovóra, mivel velünk vannak egy szobában így a kiságy oldalát letakarom, és minden lámpát lekapcsolunk, a tv azonban halkan megy, az első este volt egy kis sírás aztán minden este kevesebb, míg csütörtökön már hang nélkül aludtak el.

Kenyérsütőben készült a sárgabaracklekvár

Már több éve készültem rá, hogy lekvárt főzzek, de eddig még csak fejben készítettem el, egészen tegnapig. Mióta megvan a kenyérsütő gépem és láttam benne a JAM programot azóta motoszkál bennem a gondolat, hogy abban fogok lekvárt készíteni, hisz így nem kell a fortyogó gyümölcs mellett állnom és kavargatnom, így igazán gyerekbarát a befőzés.  

Pénteken a zöldségesnél járva láttam, hogy a sárgabarack kilója 198 Ft volt, bár igaz, hogy apró és kicsit kemény, de gondoltam jó lesz lekvárnak, így válogattam belőle 1,5 kg-ot. Tegnap aztán nekiálltam és elkészítettem a lekvárt.  Persze hiába készültem rá évekig fejben többször fel kellett hívnom anyukámat, hogy akkor hogyan is tovább, kell e valami tartósítószer, mert peresze azt nem vettem, de kiderült, hogy jól gondoltam és elég a cukor a gyümölcs mellé.

Tehát:

A barackokat alaposan megmostam és egy szűrő segítségével forró vízbe merítettem őket kb.30-50 másodperc erejéig, azaz addig amíg a héja könnyen lehúzható lett.

Ezután a héját lehúztam és kimagoztam őket, egyenesen a kenyérsütő üstjébe tettem a barack feleket. A 1,5 kg barackhoz 20 dkg cukrot tettem, azért kicsit többet  mint a kilónkénti 10 dkg, mert még nem voltak elég érettek a sárgabarackok. És már nem is volt más dolgom, minthogy elindítsam a kenyérsütőgép JAM programját, ami 1óra 20 percig tartott. Közben alaposan kimostam a befőttes üvegeket és szárítás után a mikróba tettem őket 15-20 másodpercre, hogy csírátlanítsam az üvegeket. 

Miután a gép elvégezte a dolgát láttam, hogy jó pár darab barack szinte egészben maradt, így a merőkanál hátuljával szétnyomkodtam őket az egyenletesebb állapot miatt, majd üvegekbe szedtem a lekvárt és fejje tettejére állítottam őket pár percre (anyu utasításának megfelelően) és már mentek is a dusztba. Ma reggel bontottuk ki őket Danival. Még nem kóstoltuk, de amint meglesz beszámolok rólla.

Tapasztalatom a  kenyérsütőgépben való lekvárfőzés esetében:

Ha nem akarjuk túl darabosra a lekvárt, akkor nem elég csak félbe szedni a barackokat hanem kisebb darabokra kell vágni azt. 

Illetve, az én gépemben 1,3 kg-os kenyeret is lehet sütni, ebbe az üstbe 2 kg gyümölcs fél bele egyszerre  lekvárkészítés esetén.

Veteményes az erkélyen 4.

Ma reggel lefényképeztem a paradicsom töveket  és utána végre leszedhettem az első érett paradicsomokat.

A koktél paradicsom töveken van a sok kis paradicsom, míg a nagyobb fajtákon alig van egy kettő még pici termés.  Remélem ez nem marad így és a többi tő is hoz termést.

Két hete voltunk a Bauhausban és vettem két tő koktél paradicsomot, amin már sok  paradicsom volt. Ezek közül az egyik most így néz ki.

És íme így néznek ki a saját termésű koktél paradicsomjaim:

Nagyon finom édesek voltak!

Stafírung

Vasárnap késő délután kenyeret és zsömlét sütöttem, de nem ez a lényeg hanem az, hogy a lefedésükhöz használt konyharuhán a következő cédulát találtam:

Tehát a konyharuhát 1988-ban készítették.
A konyharuha anyutól van, aki már 11 éves koromban gondolt a stafírungomra és több más dologgal együtt ezt is eltette számomra, illetve Ági számára is.
Ezúton is köszönöm Anyu!

Sült afrikai harcsa baconnel és tavaszi sült krumpli

Mint, ahogy szinte minden hétvégén kérdés, most is az volt, hogy mi legyen az ebéd, ugyanis nálunk nincs az, hogy ha vasárnap akkor húsleves és rántott hús a menü.

Az elmúlt hétvégén vasárnapra a címben szereplő menüt találtuk ki magunknak. A krumplit már régen kinézte Kaszi, míg a hal elkészítési módját pedig Ő maga találta ki és közösen készítettük el.

Hozzávalók a sült halhoz:

80 dkg tisztított afrikai harcsa törzs,

20 dkg szeletelt bacon

só,

bors,

2-3 szál újhagyma,

cayenne bors (elhagyható).

Az afrikai harcsát szálkátlanítottam és 3 ujjnyi  szélesre szeleteltem fel, a vastag részét pedig ketté vágtam,  az egyenletes sülés miatt.

A tepsit Kaszi kivajazta és a szeletelt baconnel teljesen beborította az alját.  

Én eközben a halszeleteket sóztam és borsoztam, mindkét oldalukon, majd a szalonára fektettük őket. A mi szeleteinket még egy kis cayenne borsoztuk (Dani szeleteit nem), majd 3 szál újhagymát csíkokra vágva ráfektette Kaszi. 

A 180-190 C-ra előmelegített sütőbe tettük és pirosodásig sütöttük (kb. 30-40 perc volt). 

Íme az eredmény:

A tavaszi sült  krumpli receptéjt  itt találhatjátok. Szerintem jobb köretet is ettünk már, kicsit száraz volt és másnap még szárazabb. Szívem szerint ezt nem ajánlom senkinek sem, inkább egy finom krumplipürét vagy rizst e mellé a finom hal mellé.