Reggeli után a városban akartunk sétálni, azonban induláskor éppen elkezdett cseperegni az eső, így a szálloda előtt tébláboltunk egy kicsit, várva az időjárás alakulását. Szerencsére hamar elállt az eső, így mégis összejött a városnézés. Gyalog 2 percre voltunk a város főterétől, így hamar megláttuk a város színházát.
A színház mellett áll Magyarország 3. legnagyobb barokk temploma, amely 1748-64 között készült.
A tornya 60,5 méter magas, és így néz ki a belseje:
Tovább sétáltunk és ismerkedtünk a hellyel. Megtaláltuk a város felújított szép nagy játszóterét, amit gyorsan ki is próbáltunk Danival.
Visszafelé sétálva a szökőkút előtt is fényképezkedtünk és természetesen a városalapító III. Béla szobrával is.
Délutánra két közeli falu nevezetességeink megnézését terveztük és próbáltuk kivitelezni.
Felsőszölnök Magyarország legnyugatibb települése, ezen kívül a magyar – szlovén – osztrák határon fekszik. E két nevezetesség miatt gúla alakú emlékművet, a Hármas Határkőt, állítottak a falun kívül fel. Sajnos az emlékművet nem tudtuk megnézni, pedig próbálkoztunk, ameddig lehetett kocsival elmentünk, aztán a sár és az erdei túraút az utunkat keresztezték. A faluba visszafelé tartva a következő padlásfeljárót láttuk:
A falu temploma előtt megálltunk és a lányok ettek, addig Kaszi Danival a következőket fényképezte:
Visszafelé tartva Alsószölnökön is megálltunk, hogy a dombtetőről szétnézzünk és lássuk a Rába folyó völgyét és a távolban osztrák települést is.
Visszaérve Szentgotthárdra láttuk, hogy még van időnk vacsoráig, így találomra elindultunk ki a városból. Apátistvánfalvára lyukadtunk ki, ahol az egykori határőrs épületében berendezett kiállítás a határőrök mindennapjait mutatja be. Sajnos a múzeum már nem volt nyitva, így ezt sem tudtuk megnézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése