Meló és családi napközi

Április elsejével ismét melózom!

A történet ott kezdődött, hogy még tavaly tavasszal abban maradtunk az új főnöknővel a melóhelyen, hogy majd csak most ősztől számítanak rám, ha lesz egyáltalán hely ahova visszamenjek.  Aztán most januárban hívtak, hogy másik osztályon más munkakörben, de lenne helyem, hogy visszamenjek dolgozni, de már most áprilistól. Napi hat órában egyeztünk meg, így elvállaltam a dolgot. A csajoknak magán bölcsit, azaz családi napközit kellett keresnünk, ami nem volt egy egyszerű dolog, de találtunk egyet. Aztán úgy változott a dolog, hogy Kaszi egyik kolléganője ajánlott egy nénit aki itthon vigyázott volna rájuk, azonban a néni már nem bírta a lányok tempóját, így 3 rövid nap után különváltak útjaink. A kinézett és lebeszélt családi napköziből a meló kezdete előtt egy héttel vasárnap este lemondták a helyeket. Ekkor nagyon kétségbe estünk, de szerencsére a Baba-mama klubban eltöltött utolsó délelőttünk vendégei pont ajánlottak egy helyet, amit vasárnap este kilenc körül  felhívva tárt karokkal vártak minket hétfő délelőtt. 

A lányok "természetesen" április másodikára betegek lettek, azért, hogy rögtön az első napon tudjak dolgozni menni anyut hívtuk segítségül, hogy legyen a lányokkal itthon. A lányok két hétig voltak betegek, csak ezután tudtak ismét közösségbe menni.

A családi napköziben nagyon aranyosak, közvetlenek és segítőkészek a gondozók és a tulajdonos is, így a lányok másfél hét után már nem sírtak ha reggel otthagytam őket és a többi gyerekkel is játszanak már  napközben. Az udvaron lévő trambulint kifejezetten szeretik, és nem igen akarnak kiszállni belőle.

Mióta oda járnak a lányok Zoé rengeteget eszik itthon, pedig állítólag bent is rendesen esznek, illetve nem hagyhatom őket a szobában egyedül, hogy bármit is csináljak máshol a lakásban, mert sírnak utánam.

A fotel megtelt!

Zoé, Hanna, Anya és Dani a háttérben

Remélem a jó idővel a betegségek odébb állnak és mindenki mehet a családi napközibe, oviba és melóba az elkövetkező hónapokban.