Most két és fél évesen, amikor próbáljuk Őket leszoktatni a cumizásról örvendeztettek, minket azzal, hogy nem mama-nak nevezik a cumit hanem cuminak.
Tegnap vacsi után Zoé kereste a cumiját amikor felfigyeltem arra, hogy nem mama-nak nevezi hanem cuminak. Már annyira ráálltunk arra, hogy dekódoljuk a dolgot, hogy már jó párszor kimondta a cumi szót mire leesett a dolog.
Természetesen nagyon megdicsértem érte és puszit is kapott, majd amikor Dani is megpuszilta, akkor Hanna is jött és elkezdte ő is mondogatni, hogy cumi.
Természetesen Hanna is bezsebelhette a dicséretet és a puszikat.
Már nagyon de nagyon sok mindent mondanak, naponta örvendeztetnek minket új szavakkal.
2 szavas mondataik vannak már, és ha valamit még sem értenénk meg, vagy nem tudják kimondani akkor kézzel lábbal elmutogatják a dolgot. Nagyon de nagyon imádom Őket ilyenkor.
Persze máskor is, de Hanna egyszerűen "enni való" amikor elmondja az apjának, hogy mit csinált a Zoé vele, vagy hogy a bili helyett a fürdőszoba kövére pisilt. Ahogy jár közben a kis kezecskéje és amilyen komoly arccal adja elő a dolgokat ...
Na jó abbahagyom az ajnározást.
Ne hagyd abba. Sok ilyet akarunk még olvasni a gyerkőcökről...
VálaszTörlés