Még a múlthét csütörtökön töltötte be a drága nagyfiúnk a hetedik életévét! (Sajnos csak most jutottam elég ideig géphez. )
Igen már hét éve, hogy boldogít minket. :-)
Mivel az volt a kívánsága, hogy a születése napján is kapjon tortát ezért sütöttem neki egyet, méghozzá diós püspökkenyeret csoki öntettel (ugyan is ezt kérte).
Természetesen a hosszú hétvégén amíg anyuéknál voltunk kapott egy szép nagy tortát is (Ágiék készítették).
Dédivel és a tortával |
Az hiszem, hogy úgy igazságos ha most az ő születésének a történetét is leírom.
Danival október 26-ra, keddre voltam kiírva és úgy beszéltük meg a doktor úrral, hogy ha addig nem indul meg a szülés magától akkor aznap reggel szépen bemegyek a kórházba és befekszem, hogy orvosi felügyelet alatt legyünk. Mivel akkor még nem volt autónk, (jut eszembe már volt autónk, de én már nem tudtam vezetni, Kaszinak meg még nem volt jogsija) így szépen be Bkv-ztunk a Nyírő Gyula kórházba. Aznap nem történt semmi, majd másnap hajnalban félt öt körül úgy éreztem mintha erősen görcsölne a hasam. Mivel nem tudtam pontosan mi az így elkezdtem az órámat figyelni, hogy ha ismétlődik akkor milyen időközönként. Ha jól emlékszem kb. 5 perc múlva jött a következő fájás. Így elsőre nem is hittem, hogy ezek azok a fájások amik amire mindenki csak azt mondta, hogy majd felismeri az ember lánya ha eljön az ideje. Ekkor szépen átsétáltam a folyosó túlsó oldalán lévő szülészetre megmutatni magam, hogy biztos jól gondolom-e, a nővér vizsgálat után még vissza küldött a szobába, hogy soká lesz még ebből valami aludjak még. Persze már egy percet sem tudtam aludni. Aztán a reggeli vizit előtt még valami táppénzes papírt kellett intéznem így párszor megjártam az elő és második emelet közötti lépcsőket. Igen, igen jól értitek már voltak fájásaim, de azért intézzem a papírokat, mert hát az OEP- nek naprakész papírok kellenek és ezzel a nővérek nem foglalkoztak. Aztán vizitkor a doki végre átküldött a szülészetre, hogy hát ebből ma már lesz szülés. Kaszit közben értesítettem, hogy jöjjön, mert ma van a nagy nap. Szegény már pont beért a munkahelyére, így mire visszért a kórházba 9 körül járt az idő. Délelőtt burokrepesztéssel segítette a dolgok előre haladását a doktor úr. Aztán délkörül amikor még mindig nem nagyon tágultam infúziót is kaptam. Aztán háromnegyed kettő körül elérkeztünk a szülés utolsó fázisához a kitolási szakaszhoz. Fél óra múlva, azaz negyed háromkor megszületett Dani. A büszke apa a doktor úr unszolására elvágta a köldökzsinórt. Ezután látta a doktor, hogy azon bizony egy szép kis csomó van, amit szerencsére nem húzott teljesen szorosra Dani. Az első fényképek is elkészültek, majd vitték mosdatni a drágát és persze apa is megfoghatta végre.
Mivel nagyon fázott Dani ezért hamar inkubátorba tették melegedni és majd csak a hat órási szoptatásra hozták ki ismét. Ekkora már én is visszakerültem a kórterembe.
Péntekig minden rendben alakult, amikor is azt vettem észre, hogy mintha sárga lenne az én kisfiam, ezért ragaszkodtam hozzá, hogy nézzék meg a nővérek nem besárgult a drága.
2. naposan |
Ezt a vizsgálatot normális esetben 3 naposan szokták elvégezni, de Danit már két naposan megnézték, mert ők is úgy látták, hogy sárgul. Sajnos igazunk lett és mivel annyira rossz volt a vérvétel eredménye, hogy azon egy kis kékfényes kezelés nem segített volna és a kórháznak csecsemő részlege nem volt, ezért gyerekmentővel átvitték a Madarász utcai kórház intenzív osztályára.
Itt kék fény kezelést és infúziót is kapott.
Imádtam ezeket az apró lábakat, ma már 31-es a lába :-) |
Onnan majd csak nyolc naposan engedték ki, természetesen minden nap mentem/mentünk hozzá és szoptattam, hogy minél hamarabb meggyógyuljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése