2012. július 15., vasárnap

Pénteki ebédek




Kétféle csokival töltött túrógombóc.


Sajnos, vagy nem, nem tudom, de csak akkor jutunk el étterembe, ha a gyerekek a bölcsiben vannak,  a pénteki rövid munkanapot kihasználva az elmúlt két pénteken étterembe mentünk. Illetve az elmúlt sűrű évünket próbáljuk meg így is kipihenni.

Múlthéten a Dallas éttermet próbáltuk ki a III. kerületi Zay utcában (itt sajnos fényképet nem csináltunk). Egy-egy hatalmas hamburgert ettünk és utána egy almás pitét, mert arra már csütörtök este óta készültem. A hamburgerek nagyok voltak és finomak, a hús csak hús volt semmi dúsító anyag benne, a zöldség és egyéb feltétekkel sem spóroltak.  Nagyon finom volt a narancsos-citromos limonádéjuk.


Tegnap előtt pedig a Vakvarjú étterembe  mentünk a XI. kerületben a Érem utca 2. szám alatt, a munkahelyemtől nem messze.
Természetesen a neten előre megnéztük az étlapot, és bár nem túl nagy a választék, így sem tudtunk előre választani. Az étterem maga nagyon hangulatos és gyerekbarát! Külön játszósarok a gyerekeknek konyhapulttal, plüss állatokkal, mesekönyvekkel, szőnyeggel. A pincérek sem néztek neheztelően a láb alatt csetlő botló kicsikre. 
Természetesen a helyszínen, ha nehezen is, de tudtunk választani az étlapról. Én a "fűszeres burgonyatócsni kéregben sült jércemell szalagok lágy tejfellel és füstöltsajt forgácsokkal borítva, rizi-bizi rizottóval" nevű ételt  választottam:





Kaszi pedig "Pecsenye libamájjal töltött sertésborda sokmagvas bundában, ribizlis vilmoskörte kocsonyával, burgonyapürével" nevű ételt választotta, ami szintén nagyon fincsi volt. Nekem a ribizlis vilmoskörte kocsonyája ízlett a legjobban, a kicsit fanyarkás mégis édes ízével, illetve hogy a körte  roppanósan kemény volt benne.





Desszertnek pedig a "Kétféle csokival töltött túrógombóc édes keksz morzsában, puszedlis tejföllel" -t választottuk:
Még egyben.

Mindketten nagyon jól választottunk és nem maradtunk éhesek. 

Azt hiszem S. Judittól halottam, hogy a házasság felkészítőn mondták Nekik, hogy heti pár óra, havi egy nap és évi egy hét amit minimum együtt, kettesben (egymásra figyelve) töltsön el egy házaspár, ha boldog hosszú éveket akarnak együtt eltölteni. 
Azt hiszem nagyon igaza volt annak aki ezt mondta. Bár mi még csak a heti pár óránál tartunk, na de majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek... .

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése