Ma egy éve, hogy a vártnál 5 héttel korábban megérkeztek a lányok, ezzel kicsit ránk is ijesztettek, hisz még bent kellett volna maradniuk egy kicsit. Szerencsére két és fél hét után már itthon is voltak!
 |
| Az első kép róluk. Szó se róla kicsit csúnyácskák. |
Az elmúlt egy évben nagyon sok minden történt velük és rengeteget fejlődtek.
Sokat tanultak a nagy és okos bátyjuktól aki a kezdetektől nagyon szereti őket.
 |
| Büszkeségeink! |
Megtanultak mosolyogni, fogni, hasra fordulni, kúszni majd mászni, ülni, felállni és tárgyak mellett kapaszkodva oldalra haladni, kapaszkodás nélkül állni és felállni, mindeközben nagyot nőttek.(Szerdán konkrétan is kiderül mennyit nőttek az egy év alatt.) Zoénak két fogacskája is kibújt az első szülinapra.
Tehát egyévesen Zoé 71 cm és 8050 gramm, azaz 30 cm-t és 6100 grammot szedett magára.
Hanna 73 cm és 9100 gramm egyévesen, ő 27 cm-el és 6650 grammal több.
Mostanra szépen álldogálnak kapaszkodás nélkül akár fél -egy percig is és ha elfáradtak próbálnak óvatosan leguggolva leülni, persze ez nem mindig sikerül. Ha a kezüket fogjuk akkor a lépegetés is megy, a sétáltatás azonban szigorúan csak úgy történhet hogy mi hátrálunk előttük és ők követnek minket miközben a kezünket fogják. Játék közben néha egymásnak esnek puszta kézzel vagy játékkal. Hanna jobban bírja az ütlegelést. Zoé hamar sírva fakad ha Hannától kap egy kép ütést, vagy csak egyszerűen a fenekére rátámaszkodik és így követi térdepelve, míg Zoé négykézláb próbál elmenekülni.
A nagy napot a hétvégén ünnepeljük meg. Természetesen lesz két torta és ajándék is.
Sokat gondolkoztam, hogy leírjam-e és ha igen mikor és hogyan a születésük történetét. Azt hiszem az első születésnapnál jobb alkalmat nem találhatok a történet leírására, tehát jöjjön a történet.
2010. március 27-én, szombaton átköltöztünk az új lakásunkba ahol már mindenkinek lett saját szobája és nagyobb napos konyhánk is. Így utólag biztos vagyok benne, hogy ez a nap, az egész napos állás és készenlét indította be a szülést. Másnap hajnali 4 óra 50 perckor arra keltem, hogy nagyon kell pisilnem, de aztán rájöttem, hogy az bizony nem az, hanem a magzatvíz! Kaszinak szóltam hogy keljen, mert elfolyt a magzatvizem, ő persze első kábulatában azt hitte, hogy a F1 kezdődik azért keltegetem. Mire felfogta hogy mi a helyzet bepánikolt egy kicsit, hogy akkor most mi lesz. Én is rendesen megijedtem, hisz még abszolút nem voltam felkészülve a szülésre, egyrészt a kórházi cuccom sem volt összepakolva és még az én ruháim nagy része a régi lakásunkban volt, másrészt még 5 hét volt a kiírt időpontig, így még lelkiekben sem készültem fel rá. Anyut (a költözés miatt már egy hete fent volt) is keltettük, hogy helyzet van, aki sehogy sem értette miért nem hívunk mentőt. Amikor megnyugtattam, hogy nem fognak a gyerekek megfulladni, mert elfojt a magzatvíz, akkor gyorsan pár dolgot összepakoltak Kaszival (már amit a nagy felfordulás közepette megtaláltak).
Tíz - húsz perc múlva az összehúzódások is elkezdődtek. Kaszi is összekapta magát és már indultunk is az Uzsoki kórházba, hisz ott dolgozott a fogadott orvosom. Kicsit viccesen éreztem magam, köntösben, pólóban papucsban és lábam között törölközővel. Szerencsére vasárnap hajnalban alig volt forgalom az utakon, így hamar oda értünk, bár egy piros lámpánál Kaszi így is a járdán előzött és haladt tovább jobbra kis ívben. Ja és azt sem értette, miért pont most sétál el előttünk a zebrán kényelmes tempóban egy nyugdíjas pár. A kórház felújítás alatt állt így nem volt könnyű eljutni a szülőszobához. Ott amikor kiderült, hogy ikreket várok és még öt hét van hátra a kiírt időpontig valamint az ügyeletes orvos is megvizsgált közölték, hogy nem szülhetek ott hanem keresnek egy másik kórházat ahol meg fognak születni a lányok. Én persze erősködtem, hogy hívják fel a dokimat, aki csak annyit üzent hogy ha az ügyeletes doki azt mondta nem szülhetek ott akkor az úgy is van. (Hát ez igencsak betett a lelkivilágomnak, mert nem akartam másik kórházba menni idegen orvoshoz, de nem tudtam mit csinálni.) (Mondanom sem kell azóta nem ő az orvosom!) Aztán a szülésznő folyamatosan azt közölte, hogy ez a kórház nem tud fogadni aztán az sem és a harmadik sem, majd megint hívták a Szent Jánost, hogy nincs másik kórház aki fogadna így nekik muszáj fogadniuk. Ezalatt is folyamatosan figyelték a lányok szívhangját és hogy mennyire tágulok. A fájások ekkor már 3-5 percesek voltak, így a mentősök eléggé kétségbe voltak esve nehogy a mentőautóban szüljek meg. A mentős doki kétségbe volt esve, hogy nem kiabálok az összehúzódásoknál, így ő aztán honnan fogja tudni, hogy mennyire sűrűn jönnek a fájások. Kaszi felvilágosította, hogy amikor csendben fújtatok, na akkor fáj nagyon. Hátamon feküdve félig lekötözve, hogy ne essek le a hordágyról úgy éreztem soha nem érünk át a másik kórházba - amiről mondjuk fogalmam se volt, hogy hol van! Utólag kiderült, hogy a kiváló pesti utak miatt néha csak 40 km/h döcögtünk a Hungárián. Miután átértünk a Szent János kórházba a mentősök legnagyobb döbbenetére a szülőszoba helyett az ultrahangos szobába kellett vinniük és otthagyniuk, csak a vizsgálat után lépcsőzhettem fel a következő szinten lévő szülőszobába. Az Uh-os vizsgálaton kiderült, hogy a "B" baba keresztben fekszik, így a természetes szülés szóba sem jöhet csak a császármetszés. Bár számítottam rá nagyon elkeseredtem! A szülészeten további vizsgálatok következtek és aláíratták velem azt hogy beleegyezem a műtétbe. Erre azért emlékszem, mert még kínomban meg is kérdeztem, hogy mi van akkor ha nem írom alá. Akkor mehetek haza! - jött a válasz. "Nesze neked Andi innen már nincs vissza út a lányok ma mindenképpen megszületnek!" - gondoltam és sodródtam tovább az eseményekkel. Végre kaptunk saját szülőszobát ahol Kaszi is bent volt velem és az ügyeletes doktornő is megérkezett aki elmondta, hogy mi fog történni a műtőben és hogy a vérvétel eredményére várunk, csak ha az megvan, akkor kezdik a műtétet. Közben próbálták a lányok szívhangját megtalálni a CTG géppel, de mindig csak az egyikét találták meg. Közben lassan, nagyon lassan telt az idő az összehúzódások egyre erősödtek. Gondoltam is hogy legalább a fájásokat megúszhatnám ha már úgyis műtét lesz a vége. Végül háromnegyed 11-kor bevittek a műtőbe és megkaptam a spinális érzéstelenítést. Aztán megjött a dokinő és egy másik doktor és neki is láttak a műtétnek, hogy a lányok végre világra jöhessenek. Sajnos túl sok érzéstelenítőt kaptam, így a lányok egészsége mellett, helyett, leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy kapjak elég levegőt. Az anesztes doktornőn láttam a kétségbe esést, hogy a felső testem meddig fog lezsibbadni és hogy ha magamtól nem kapok elég levegőt a maszkon keresztül akkor tubust kell alkalmaznia.
Aztán 11 óra 5 perckor megszületett Zoé!
A gyors doktori beavatkozásnak köszönhetően rá egy perccel, azaz 11 óra 6 perckor megérkezett Hanna is.
Mivel sem Hanna sem én nem voltam a legjobban így csak a bebugyolált gyerekek arcát nézhettem meg egy percig és már vitték is tovább Őket. A korábbi szülőszobába ahol Kaszi pár percig velük lehetett.
Bár a szobába való érkezésüket lekéste, mert sürgősen meg kellett látogatnia a mosdót és amikor visszatért a folyosón a többi apuka kérdezte, hogy Övé-e az ikrek, mert már a szobába vannak, így rohant be hozzájuk és elkészíthette az első fotókat a lányokról és aggódhatott helyettem is Hannáért, hisz szegényke magától nem kapott elég oxigént emiatt pedig ijesztően kapkodta a levegőt.
Hannát végül a kórház intenzív osztályára vitték ahol az orrába vezetett cső segítségével jutott elég oxigénhez. Innen a következő hét csütörtök délelőttjén került át a koraszülött osztályra.
Zoét egyenesen a koraszülött osztályra vitték, hisz ő ahhoz képest, hogy csak 1950 grammal és 41 cm-rel született semmi baja nem volt.
Engem a műtőből egyenesen a kórházi szobába vittek és szigorúan megtiltották hogy a fejemet felemeljen, különben iszonyatos fejfájást kapok. A hasamra egy nagy és nagyon nehéz nehezéket raktak. A további szenvedéseimet nem részletezem, fedje azt a feledés homálya....
A lányokat így csak másnap délután tudtam megnézni és naponta csak egyszer láthattam őket! Szerencsére két héttel a szülés után a koraszülött osztály baba-mama szobába helyet kaptam és innentől kezdve éjjel-nappal együtt lehettem, lehetek a lányokkal!
