Tatai Patara Török kori Történelmi Fesztiválon jártunk

A Tatai Patara Fesztivált Kaszi már márciusban kinézte a neten és mindenképpen el akart menni oda. Mivel a mi autónkban nincs szabad hely, így Kaszi beszervezte a kollégáját, Petit, hogy Kati vele utazzon le Tatára.
A program ajánló szerint a három napos fesztivál alatt korhű ruhába öltözve, fogják a vár körüli csatákat lejátszani, és lesz mellette vásár is.
Az első csatára délelőtt fél 10-kor kerül sor a programfüzet szerint ezért fél nyolcas indulást terveztünk, hogy biztosan oda érjünk a vízi csatára és még parkoló helyünk is legyen. Kilenc óra körül szerencsésen megérkeztünk és még parkolóhelyet is könnyen találtunk a korai órának és egy kis helyismeretnek köszönhetően (2002-ben Kaszival eltöltöttünk pár napot Tatán).
Amikor leparkoltunk már hallottuk, hogy szólnak az ágyuk, így siettünk a tó partjára, hogy még lássuk a csata végét.

 Hajókról és a vár alatti partról lőtték egymást.

A "csapat" a  vár romjainál, itt még frissen.

A zenészek is korhű ruhákban voltak és úgy is éltek ezalatt a három nap alatt, mint anno.

A Tatai Vár, benne múzeum működik.

Egy gyors portyázó jelenetet mutattak be a lovasok, túszt ejtettek és sebesült is maradt utánuk, akit a nők és férfiak elszállítottak.

Életkép a magyar táborban, ahol természetesen a zsoldosoknak köszönhetően nem csak magyarok voltak.

Csatára készülve.

Ki hova álljon?

Csata előtt a törökök rituálisan megmosakodtak (azaz a kézfejüket és arcukat megmosták) és utána imádkoztak. Mindezt az ellenfél türelmesen végigvárat, bár bekiabálásokkal provokálták őket.

Az ágyúdörgések nagyon hangosak voltak, így szegény Kaszi és Kati nem is látott semmit a csatából, mert a csajokkal távolabb mentek.
Következzék pár kép a csatáról.

Ezután tovább sétálgattunk, Dani egy kép erejéig felpattant a pónilovas fogatra.

Ebédelni a Grill end Coctail Étterembe mentünk, természetesen ezt is már itthon kinéztük magunknak, semmit nem bízva a véletlenre. Nem csalódtunk az étteremben remek volt a kiszolgálás és az étel is. Mindenkinek minden ízlett.  Egyedüli hiányosság az étteremben, hogy nem volt pelenkázó helyiség, az étteremben egy fotelben kellett tisztába tenni a lányokat.

Bár a lányok már ettek, de a miénkből is kértek.

Zoé: Apa adj egy falatot!

A három lurkó.

Végre egy közös kép!

A tó másik oldala.

Lakat falnál.

Dani kipróbálta az íjászatot.

Ugye hangulatos?

Egyik kedvenc helyem Tatán, a festett fal a fő utcáról nyílik egy udvar benne étterem, kávézó és boltok.

Itt már fáradtabban.

Ui.:

Indulás után már Tatán esett az eső, aztán az autópályán semmi, majd Budáról Pestre átnézve az Erzsébet hídnál láttuk, hogy Pesten nagy eső lehet, mert olyan fekete volt felette az ég. A Kerepesi úton jártunk amikor a nagy zuhéban jég is kezdett esni. Próbáltam a borsónyi nagyságú jégdarabokat lefényképezni.

Aztán nálunk a háznál meg semmi, se eső se jég.

Még egy megjegyzés: mivel a fényképezőgépet itthon hagytuk, így a képeket Peti készítette, ezúton is köszönjük Neki.